Fábián Janka: A Monarchia szerelmesei. Libri Könyvkiadó, 2024.

„[..] ez a táj nem ereszti az embert. Ha egyszer ide jöttél, és főként, ha a szívedet is itt hagytad, véged. Többé nem szabadulhatsz innen, még ha szeretnél, akkor sem.”

Fábián Janka a szabadságharc bukása után harmadszor is elinvitál minket az egyre népszerűbbé váló Balaton-Füredre. A neoabszolutizmus és a kiegyezés időszakának eseményei mellett tovább zajlanak az Anna-bálok, ezzel együtt Györöky Ilka családjának élete is.

Időben 25 évet ölel fel ez a rész, az eddigiek közül talán ez a legmozgalmasabb a főszereplők életében. Az előző részt túlélt családtagok újra visszatérnek, Tina és férje Max is hazajönnek gyermekeikkel végleg Erdélyből, hisz a fenti idézet a lányra nagyon igaz. Új szereplők is feltűnnek, akiket nagyon meg lehet kedvelni, kiváltképpen Tina magának való lányát, Lonkát. A szabadság szerelmeseiben még gyermek Péter az epizód szinte igazi főszereplője, aki szeleburdi, igazi szerelemre vágyó fiatalként jelenik meg az elején és komoly felnőtt férfivé érik a végére. Közben az egész család élete is zajlik és sokszor azt hinnénk hogy minden a legnagyobb rendben lenne a Györöky-kúriában, az írónő akkor csavar egy nagyot a sorsukon.

Közben pedig zajlanak a történelem eseményei. Láthatjuk a nagyon beteg Vörösmartyt, akinek sokatmondó utolsó versét is felolvassák és azután a halálhírével találkozunk. Balaton-Füred azonban nem marad irodalmi képviselő nélkül, itt tölti nyarait a családjával együtt Jókai Mór, aki összebarátkozik Ilkáékkal és olykor az olvasó szájára mosolyt csaló párbeszédeket folytatnak:

„– Hát Ilka asszony nem festi meg az unokái portréit? – mosolygott Jókai.
– Dehogyisnem. – válaszolta Ilka. Az idő gyors múlásával azonban én az ecsetemmel nem tudok lépést tartani. Ez a fényíró masina sokkal gyorsabb és pontosabb – ha lelketlenebb is. Hamarosan nem lesz már szükség a mi pepecselésünkre, író uram!
– Hogyne lenne! – ellenkezett Jókai. Meggyőződésem, hogy az emberkéz alkotta művészetre mindig is igény lesz, történjen bármi!
– Hát nem is tudom… – Ilka a fejét ringatta. – Önnek szerencséje van, mivel olyan gépet még nem találtak fel, ami könyveket ír helyettünk.
– Valóban nem… de ki tudja, mit hoz még a fejlődés!”

Tanúi lehetünk a Jókai-villa felépülésének és számomra külön öröm volt olvasni Az arany ember keletkezéséről is pár sort. Az író nyaralója mellett az elbeszélés folyamán folyamatosan fejlődik Balaton-Füred, amit már a szereplők is városnak neveznek. Felavatják a mai Tagore-sétányt és újjáépül a színház is, ahol még a próbákra is bekukkanthatunk, de átélhetjük a szüreti mulatságot is. Nem maradhatnak ki nyaranta az Anna-bálok, ahol a família fiatal hölgy tagjai is megjelennek elsőbálozóként.

Kezdetben érezhető az, hogy a szabadságharc kegyetlen megtorlása nem múlt el nyomtalanul, hiszen eleinte nem kedvelik a németeket a városban, de Ilkáék itt is kivételt jelentenek és amikor Olivér bekerül a családba, az szimbolizálja a pár év múlva létrejött kiegyezés előképét. Közben értesülünk Teleki László öngyilkosságáról, Ferenc József 1867-es megkoronázásáról és a filoxéra egyre aggasztó terjedéséről, illetve az első igazi Balaton-átúszással zárul a történet.

Az írónő harmadszorra is lebilincselően, gyönyörű nyelvezettel kalauzol el bennünket a Györöky-ház történéseibe, amelyet színesítenek az olykor váratlanul bekövetkezett csavarok, de nem marad el a humorfaktor sem, amiről Bizay úr gondoskodik, aki

[…] „úgy kell ide nekik, mint púp a hátukra… ám alighanem most már képtelenek lesznek megszabadulni tőle, olyannyira hozzátartozik a városképhez, mint a Kerektemplom, a Horváth-ház vagy éppen a színkör az Angolkertben.”

Méltó folytatása az előző kettő kötetnek, amelyben megtalálható mindaz, ami egy Fábián Janka-regényt élvezetessé tesz: egy kis romantika, egy kis történelem a már kedvenc és új, könnyen megkedvelhető szereplőkkel egy csipetnyi humorral megfűszerezve.

Sásdi Tamás