Bakóczy Sára: A megbékélés kora. Gold Book, 2024.

Véget érhet ez a nyomasztó korszak, amelyben tizenöt-tizenhat éve szenvednek, s amelyre ráment fiatalsága, s egész nemzedéke tétlenségre kényszeríttetett.

Bakóczy Sára a második részben ott folytatja az elbeszélést, ahol A délibábok kora végén abbahagyta. Érzékelteti, hogy a magyaroknak továbbra is fájó emlék a szabadságharc leverése, bemutatja azt, hogyan törekszenek arra, hogy az évtizedes elnyomásnak vége legyen és az osztrák fél egyenrangúnak ismerje el a Birodalom magyar lakóit. Regénybe illő módon ábrázolja, ahogyan Andrássy közvetítésével Ferenczy Ida Sisi felolvasónője lesz és tanúi lehetünk, ahogyan az egyszerű lány mindenféle udvari ellenállás közepette összebarátkozik a császárnéval, aki neki sírja el minden bánatát. Erzsébetet egy egyszerű nőként ábrázolja, akinek nyűg az egész udvari szertartásosdi és legszívesebben elmenekülne a világ elől, viszont Idában és Andrássyban barátokra talál és a magyarok első számú pártfogója lesz.

Közben Andrássy szemszögéből láthatjuk, ahogyan Deákkal együtt kifundálják a dualizmus rendszerét és a Haza Bölcse megírja a híres Húsvéti cikket, ami szimpátiát kelt a császárban. A történelemkönyvek általában leegyszerűsítve ábrázolják innentől a koronázáshoz vezető eseményeket, itt a regényben azonban átélhetjük a vitákat, amelyekkel megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia államrendszere. A szerző külön megemlíti azt, hogy a königgrätzi vereség kevésbé sem segített a tárgyalásokon, és végigvezet azon minket, ahogyan az egész ügyet szorgalmazó Deák félreáll és Andrássyt támogatja abban, hogy hivatalosan ő vigye végig a folyamatot. Természetesen előkerül Kossuth Kasszandra-levele, míg a koronázást annyira érzékletesen ábrázolja a szerző, hogy olvasás közben azt érezzük, mintha mi is ott lennénk az ünnepségen.

Az írónő kiváló krónikás módjára beszéli el a történelemből megtanult folyamatokat, regénye attól válik igazán különlegessé, hogy mindezt a két főszereplő szemszögéből ábrázolja, ahogyan ők átélhették az egészet minden lelki vívódással együtt. Andrássyval kapcsolatban találhatunk pár rejtett utalást, mint a később róla elnevezett Sugárút megemlítése, vagy a Sisivel való románc pletykájának elterjedésére. Külön kiemelendő, hogy lábjegyzetben megtalálhatóak a németül említett szavak magyar megfelelői, de itt magyarázza el a szövegben feltűnő Pragmatica Sanctio fogalmát is. A befejezést követően az utószóban szól még arról, hogy történelmi regény révén mi az igazi és a fiktív elem az olvasmányban, majd a kötetet egy életrajzi lexikon zárja a főbb történelmi személyek zanzásított életrajzával.

Kiváló történelmi regény, amely úgy mutatja be a 19. századi magyar történelem egyik legfontosabb eseményét, ahogyan azt az alakítói átélhették. Mivel voltak a korszakban ellenzői is, akik szintén megjelennek benne, a szerző egy érdekes mondatot ad Andrássy szájába, miközben az egyikükkel vitázik, amelynek kifejezetten érvényesnek kellene lennie a mai kor embereire is:

„Attól meg, hogy másként gondolkodunk a haza dolgáról, még nem kell gyűlölnünk egymást.”