William Golding: A Legyek Ura. Európa Könyvkiadó, 2003.

„[…] az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket.”

Egy csapat gyermek repülőgépe egy lakatlan szigetre zuhan. Összeszedik egymást és reménykednek abban, hogy megtalálják őket. Addig pedig szabályokat próbálnak hozni…

William Golding regénye azt mutatja be, mi történik akkor, amikor egy csoportnyi tizenéves és még kisebb fiú egy teljesen üres szigeten találja magát. Maga a történet először kis kalandként indul, amikor a szerencsétlenséget követően a gyerekek összeverődnek és csapatokban felfedezik a helyet. Itt a szerző nagyon részletesen mutatja be a tájat, a szinte beleélhetjük magunkat, ahogy a szereplőkkel együtt fedezzük fel a fás és sziklás területeket.

A fiúkat kezdetben összekovácsolja az, hogy mindenki haza szeretne jutni és csak Ralph tesz párszor Röfire csúfolódó megjegyzést, ami amúgy is szokás ebben az életkorban. Szabályozni próbálják az életüket, fontos szerepet tölt majd be a tűz és a kagyló, amellyel bárki szólhat a többiekhez. Ralph lesz a vezető, aki fiatal kora ellenére érett vezérként gondolkodik és ezt bármelyik mai politikus is megirigyelhetné:

„Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…”

Eleinte félnek egy esetleges szörnytől, ami nem is létezik, majd a társaság egy része nem akar Ralph szabályai szerint élni és inkább vadászni is játszani akar. Ők lesznek a vadászok, akik félelmetesnek tűnnek az általuk hordott maszkokkal:

„Nagyon is jól értették már, hogy a leplező maszk mennyire szabadjára engedi az emberi természetben lappangó vadságot.”

Miközben elszabadul a pokol a két tábor között, a történet nagy kérdése lesz, hogy vajon kijutnak-e innen élve a szereplők?

A szerző olvasmányos és igényes stílusban beszéli el az egyre jobban eldurvuló kalandot, amelybe fokozatosan adagolja a feszültséget. A gyerekekre vetítve a társadalomnak mutat egyfajta görbe tükröt az emberi gonoszságról, amely szinte elborzasztja az olvasót.

Érdekes olvasmány, amelynek helye van a világirodalmi klasszikusok között. Hiába gyerekek a főszereplők, jobban felnőttek számára ajánlott!

Sásdi Tamás