Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Postabank / Láng Kiadó, 1994. 

Főhősünk nagyon nem tud rajzolni, csak egy kígyót, ami lenyelt egy elefántot, de az inkább kalapnak néz ki. Inkább pilóta lesz belőle, aki egyszer műszaki hiba miatt kényszerleszállást hajt végre a Szaharában. Elkezdené megjavítani a gépet, amikor egy szőke kisgyerek, a Kis Herceg megjelenik előtte, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Lerajzolja nagy nehezen, aztán beszédbe elegyednek, a Kis Hercegről kiderül, hogy egy vándor és elmeséli neki utazásait történetét, hogy miket tapasztalt a különböző bolygókon és persze a Földön is…

Eme kis történet az emberi tulajdonságokról és kapcsolatokról szól. A Kis Herceg ezt szeretné megérteni, de mindig valami akadályba ütközik. Ezáltal megismeri az embereket is és mi, olvasók is rádöbbenünk, hogy ebben a rohanó világban egy fontos dologról megfeledkezünk: a másik is ugyanolyan ember mint mi. Erre legjobban a rókával való párbeszéd mutat rá, hogy lényegében a másik is egy érző lény és ezt nem a szemünkkel kell észrevennünk. Maga a rövid történet ugyan félig-meddig gyerekeknek íródott, de jobban csak felnőttként fogjuk megérteni. Ezt az örök klasszikust bárkinek lehet ajánlani életkortól függetlenül, aki az emberi lélek mélyére kíváncsi!