John Fowles: A francia hadnagy szeretője. Árkádia, 1983.
„Azzal, hogy szégyenét közszemlére tette, célja volt; és a céltudatos emberek tudják, mikor érték el céljukat, s mikor feledkezhetnek meg róla egy időre.”
Charles, a fiatal palentológus eljegyzi egy kereskedő leányát, Ernestinát és minden szép és jó lehetne, de egy sétájuk alkalmával meglátnak egy hölgyet a parton. Sarahról, a titokzatos nőről az a hír terjed, hogy összeszűrte a levet egy francia katonával. A vőlegényjelölt tudós élénken elkezd érdeklődni a rossz hírű nő után…
A cím alapján azt hinné azt ember, hogy egy szirupos romantikus történettel van dolga, azonban ez a könyv sokkal több annál. Ugyan az író egy jegyespár és egy megbélyegzett hölgy történetét adja meg alapként, mellé pedig hozzákever egy jó nagy adag 19. századi korrajzot és több posztmodern elemet.
Charles és Ernestina a viktoriánus Anglia felsőbb osztályába tartoznak. A férfi magasan kvalifikált úriember, aki a kor jó szokása szerint nősülésre adná a fejét és több millió éves dolgokról elmélkedik. A fiatal Ernestina korának tipikus angol hölgye, aki alig várja, hogy férjhez menjen és gyereket szüljön, azonban ennek technikai lebonyolításától kissé irtózik. Ugyan érződik közöztük a kölcsönös vonzalom, kapcsolatukból mégis érezheti az olvasó, hogy nemcsak a szerelem, hanem két arisztokrata révén az anyagiak is fontos szerepet játszanak leendő házasságkötésükben. Ellentétük Charles inasa, Sam és az Ernestina szüleinél szolgáló Mary románca, akik a feltétel nélküli szeretetet jelenítik meg a könyv lapjain. A társadalom által megvetett Sarah személye a titokzatosságot hozza a cselekménybe. A köré fonódó rejtély bűvkörébe vonja a férfi főszereplőt és természetesen meglepő csavarokat idéz elő.
Miközben a szereplők életében zajlanak az események, a szerző betekintést enged a viktoriánus Anglia mindennapi életébe. Charles foglalkozása révén előkerül Darwin elmélete és nem egy vita bontakozik ki a szereplők között a Fajok eredetében leírt tézisekről. Emellett említésszinten szóba kerül Marx munkássága és több korabeli bestseller, a Bovaryné és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, amit a szerző a következők miatt tart fontosnak megemlíteni:
„Soha nem kenték el ennyire a valóságot, soha nem sikerült ennyire igazságként elfogadtatni a hiszékeny utókorral a nyilvánosság számára emelt homlokzatot; ezért az a véleményem, hogy a kor legjobb útikalauza a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Amit ma rémtörténetnek tartunk benne, amögött mélységes és korleleplező igazság rejlik.”
A kultúra mellett beleláthatunk a társadalom Janus-arcúságába: a karót nyelt, merev többség a szexualitást a házasság mellé járó kötelességként értelmezi és még a művészeti ábrázolását sem tűri meg. Ugyanakkor a férfiak többsége rendszeresen igénybe veszi a bordélyházak szolgáltatásait, az itt zajló tevékenységet eléggé részletesen ismerteti a szerző. Egy utazás során Charles egy sokkal szabadabb és szabadszájúbb civilizációt ismer meg a polgárháború utáni Amerikában, amely a szigetország ellentéteként jelenik meg.
Maga a történet sokadszori elolvasás után is igazi olvasmányélményt nyújt. A cselekményt és a korrajzot megfűszerezi az, hogy a szerző többször is kiszól a történetből. Az alternatív befejezés mellett a cselekményszövés mikéntjéről is informál minket, ezáltal olvasóként szembesülünk vele, hogy nem könnyű műfaj a regényírás:
„Önök azt gondolhatják, hogy a regényíró mindig kész tervekkel dolgozik, s a jövő, amit az Első fejezetben megjósol, elkerülhetetlenül valósággá válik a Tizenharmadik fejezetben. Csakhogy az írókat számtalan különféle ok sarkallja írásra: a pénz, a hírnév, a kritikusok, a szülők, a barátok, a szeretők; a hiúság, a büszkeség, a kíváncsiság, az élvezetvágy: mert a műbútorasztalos is élvezi a bútorkészítést, az iszákos az ivást, a bíró a bíráskodást, a szicíliai, hogy ellenségét hátha lőheti. Egész könyveket tölthetnék meg az okokkal, s az mind igaz lenne, noha nem mindnyájunk esetében. Csupán egyetlen ok közös mindnyájunk szemében: olyan világokat akarunk megteremteni, amelyek éppoly valóságosak, de mégis mások, mint az a világ, amely létezik.”
John Fowles műve egy igazi posztmodern történelmi romantikus regény, amely kötelezően ajánlott a 19. századi Anglia iránt érdeklődők számára!
A könyv a 2024. szeptemberi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/john_fowles_a_francia_hadnagy_szeretoje_brig
Sásdi Tamás
