Rosella Postorino: A Farkas asztalánál. Libri Kiadó, 2020. 

„Valamennyien akaratunkon kívül kötöttünk ki a farkasodúban. A Farkas sosem látott minket. Megemésztette az ételt, amit megrágtunk, kiürítette ugyanannak az ételnek a salakját, és soha semmit nem tudott rólunk.”

Rosa és Gregor házasként élhetné a boldog életét, ha éppen nem a második világháború tombolna. Gregor a szovjet frontra kerül, míg Rosát egy különleges munkára viszik el, 9 másik hölgytársával a Führer ételeit kell megkóstolnia…

Rosella Postorino történelmi regényének női főhősét Margit Wölkről mintázta, aki Hitler előkóstolója volt és elég szép kort megélt. Az olasz írónő Rosa bőrébe bújva meséli el hogyan kapta ezt a nemesnek tűnő és egyben hálátlan feladatot, miközben pazar történelmi hátteret rajzol a cselekmény köré.

Kilenc másik hölggyel együtt parancsolják be őket, hogy legyenek a náci vezér ételeinek tesztelői. Természetesen nem egyfolytában az evésről van szó, egy csoport révén végigkövetjük azt, hogyan szoknak össze az addig egymás számára teljesen ismeretlen hölgyek, tanúi lehetünk egymás közötti konfliktusaiknak és az összetartásnak is.

Rosa közben elmeséli nekünk a múltat, ahogyan a férjével megismerkedtek és azt, mennyire semmibe vette a Harmadik Birodalom a nőket, lényegében szülőgépnek tekintve a szebbik nem képviselőit. Említi a zsidóüldözést is, ahol példaként egy tanárát hozza fel, és azt is átérezhetjük, milyen, amikor a közvetlen környezetedben derül ki valakiről, hogy az üldözött csoport tagja.  Szóba kerül a berlini olimpia és a férjével való levelezés alapján láthatjuk, milyen körülmények között vannak a Wehrmacht tagjai a szovjet fronton. Gregorral egy idő után megszakad a levelezés, így a regény egyik fő kérdése az lesz, vajon a férje előkerül-e valaha?

Rosa valamikor a sztálingrádi fordulat után kezdi el az elbeszélést, a félelem a szovjetek megérkezéséről pedig végig ott van előttük. Részletesen beszámol a Stauffenberg-féle merényletről, a robbanás közvetlen hatását szinte a bőrünkön érezhetjük a leírásából, aztán beszámol az azt követő megtorlásról. A háború végéről már nem kapunk információkat, amikor már úgy tűnik, borítékolva van a vereség, akkor hirtelen megszakad az elbeszélés fonala és ugrunk vagy 40 évet az időben. Erről pedig úgy szerzünk tudomást, hogy a rövidke harmadik rész elején a schengeni egyezményt és egy futball-világbajnokságot emlegetnek, amint Nyugat-Németország is részt vesz.

A szerző ugyan tárgyilagosan beszéli el az eseményeket, de párszor azért csípősen odamondogat a rendszernek. Ennek köszönhetően könnyen be tudjuk fogadni a szöveget és a borzalmak ellenére gyorsan lehet haladni a könyvvel. Egyetlen negatívum az utolsó rész, amely olyan, mintha kicsit össze lett volna csapva és megtöri az olvasmány élvezhetőségét.

Valamilyen szinten végig Merle Mesterségem a halál című regényét juttatta eszembe, ez a regény voltaképpen a 20. század első felében élt német nők sorsának a tükre. Összességében véve egy érdekes történettel van dolgunk, ami női szemszögből mutatja be a náci Németország és a második világháború borzalmait, és bátran lehet ajánlani a téma iránt érdeklődő olvasóknak!

A könyv a 2025. februári közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/rosella_postorino_a_farkas_asztalanal_brigi

Sásdi Tamás