Tapodi Brigitta: Szárhegy öröksége. Primerate, 2022.

„Ha Erdélyre gondolt, egy képzeletbeli, míves aranykulcs jutott eszébe, amellyel kinyithatja a titkok ajtaját, és betekintést nyer a múltba.”

Bercsényi Juli szinte egyszerre veszti el a szeretett nagymamáját és szakít a pasijával, aki nem foglalkozik vele. Azt hiszi valamiért meg van átkozva, ezért elkezd az ősei után kutatni és a nyomok Erdélybe vezetnek…

Tapodi Brigitta első könyve az önmagát és családfáját kutató lány története, akit mindenki csak Zsülnek nevez. Már a kezdetektől fogva szimpatikus lesz számunkra, ő az akire bátran rábíznánk magunkat bármikor, hisz a pokoli munkahelyi környezet és az őt ért veszteségek ellenére érződik rajta, hogy szereti a munkáját, egy egyetemen külföldi cserediákokkal foglalkozik. A regény elején nagyon nincs rendben magával lelkileg, de az események sorában a családi múlt kutatása során belül is sokat fejlődik. A szereplők közül érdemes kiemelni Zsül testvérét, Bogit, akiben egy művész veszett el, kolleganőjét, Zsófit, aki sokszor nevetést csal az olvasó arcára, és Margaretet, aki a megtestesült gonosz főnökasszony képében jelenik meg.

A lelki viaskodások mellett az írónő kiválóan ábrázolja a családfakutatás nehézségeit, a levéltárak bürokratikusságát és hangsúlyozza, hogy az egyszerű ember tudja a legtöbb segítséget nyújtani. Az egyetem által Juli eljut a meseszép Erdélybe, az írónő pedig gyönyörűen festi le számunkra az itteni tájat és az elhíresült vendégszeretetet. Miközben bejárjuk többek között Székelyudvarhelyt, a Gyilkos tavat, Szárhegyet és Csíkszeredát, a gyomrunk garantáltan korogni fog az elfogyasztott ételek által és persze a pálinka sem maradhat el.

A történetből nem hiányozhat a romantikus szál sem, ráadásul Julinak két kérője is akad, így a történet nagy kérdése az lesz amellett, hogy sikerül-e feltérképeznie a családja múltját, hogy a székely családfakutató, ízig-vérig székely Csabát vagy az otthon megismert, magában teljesen rendben levő zenész Dant választja-e.

Az írónő könnyed, de ugyanakkor választékos stílusban meséli el nekünk Juli kutatását és lelki fejlődését. A későbbi munkákhoz hasonlóan már itt megtalálhatóak azok a gyönyörű, mély gondolatok és humoros betétek, amelyek igazán jellemzőek az írónőre, mondhatni „brigissé” teszik a kötetet. Társadalmunkkal kapcsolatban egy nagyon erős kritikát is megfogalmaz:

„Zsófi legalább annyira transzban volt, hogy mehet Erdélybe, akárcsak Juli. Kiderült, hogy ő is onnan származik. Jókat derültek azon, hogy évek óta egymás mellett dolgoznak, és jobbára semmit sem tudnak a másikról. Milyen jellemző a mai világra. Élünk egymás mellett, de nem együtt. Semmit sem tudunk arról, hogy a barátunk, a szomszédunk, a munkatársunk, a sarki boltos mit gondol, mit érez, hogyan él…”

Tapodi Brigitta első könyvében hangsúlyozza, mennyire fontosak a családi gyökereink és ezt Zsül példáján szemlélteti elragadó stílusban, abszolút nem érezve, hogy egy első könyvvel van dolgunk.

A könyvet együtt olvastuk a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/tapodi_brigitta_szarhegy_oroksege_brigi

Sásdi Tamás