Fábián Janka: Julie könyvkuckója. Libri Kiadó, 2020.
„Bizony, mekkorát tud fordulni a világ néhány év, néhány hónap alatt is.”
Júlia az amerikai kisvárosban népszerű lesz könyvárus lányként és el is kezd terjeszkedni. Ugyan foglalkoztatja, hogy nővére vajon él-e még, de mellette Ágit is testvérének tekinti, aki mindenre elszánt újságíróként dolgozik. Kettejük különös kapcsolatát pedig teljesen átszövik az 1960-as évek olykor tragikus eseményei…
A könyvárus lány közvetlen folytatásában a nagyon részletes történelmi háttér mellett Julcsi és Ági karrierje és kapcsolata kerül előtérbe, emellett a második rész nagy kérdése, hogy él-e még Julcsi testvére, Gitta? Miközben legjobban ez foglalkoztatja a főhősnőnket, a másik földrészen megismert fogadott testvérével kapcsolatban a következőket fogalmazza meg:
„Milyen jó, hogy te vagy nekem – gondolta. -Testvérem voltál az elveszett testvérem helyett… és az is maradsz, akkor is, ha az igazit mégis megtalálom.”
A cselekmény mellett előttünk játszódnak le az 1960-as évek eseményei. Az újságíróként dolgozó Ági szemszögéből átélhetjük a Kennedy-gyilkosságot és annak hatását az amerikai társadalomra, majd nagyon részletes képet kapunk a vietnámi háború körülményeiről. Átélhetjük, hogyan osztotta meg a társadalmat az értelmetlen harc, egyik fele hazafias kötelességének tartja a harcban való részvételt a kommunisták ellen, míg a másik része teljesen ellenzi a totál idegen földön való öldöklést. Részletes betekintést nyerünk a kettéosztott Vietnám életébe, mintha mi is ott lennénk, az ott folyó harc jellemzését pedig nagyon szemléletesen adja az egyik szereplő szájába:
„Az enyhe túlzás, hogy mezítlábas parasztok küzdenek atomkori fegyverekkel felszerelt szuperhősök ellen, és azok mégsem bírnak velük. Amikor, mondjuk, egy erdei ösvényen szemtől szemben találja magát egy csapat amerikai katona és a Vietkong-gerillák, hát ott nagyjából egyenlők az erőviszonyok.”
Azt is láthatjuk, hogy van, aki nem tér haza az értelmetlen háborúból és azt, aki igen és hősként ünneplik, aztán pedig a háború utáni PTSD kínozza.
Miközben Ági a frontvonalban újságíróskodik, Amerikában átélhetjük Julcsi könyvesbolti tevékenységét, így az olvasó is megismerheti kicsit, hogy a könyvesboltos élete nem csak az olvasásból áll. Az üzlete sikeres lesz, és egyre jobban elkezd terjeszkedni. Emellett Ági segítségével hazalátogat Budapestre a nővérét keresve, és elénk tárul a konszolidálódó Kádár-rendszer Budapestje és megtudhatjuk, milyen a korszak két legmenőbb helyén, az Astoria Szállóban lakni és a Mátyás Pincében enni. Egy kis időre a korszak divattörténetébe is beleleshetünk, ahol megjelenik Rotschild Klára is. Természetesen nem maradhat ki a könyvesbolti látogatás sem, ahol Julcsi összebarátkozik Terivel, az ő magyar megfelelőjével és megismeri a korabeli magyar sikerkönyveket is. Budapesti látogatásáról tett gondolatait pedig a következőképpen szemlélteti az írónő:
„Mintha, amíg nem volt itt, mindent, amit, és akit szeretett, kicseréltek volna valami hasonlóra, ami azonban mégsem ugyanaz, mint egykor…”
A kötet vége felé képet kapunk a háborúellenes mozgalmakról, és szőrmentén az 1968-as év főbb eseményeiről is és a lányok által átélhetjük újra egy, az amerikai társadalmat ért trauma bekövetkeztét, Martin Luther King és Bobby Kennedy meggyilkolását. A kötet legvégén pedig még bepillanthatunk az epilógusban a rendszerváltozásra készülő Magyarország életébe is Julcsi szemével.
A tragikus események mellett átélhetjük azt, hogy milyen hatással volt a Beatles zenéje a korabeli amerikai fiatalokra.
Julcsiék mellett a kötetben még fontos szerepet kap egy négylábú kedvenc, Pumpkin, aki bearanyozza olykor az amúgy is ragyogóan működő Könyvkuckó mindennapjait.
A második rész teljesen más kivitelezésű, mint az első, mégis könnyen magával ragadhatja az embert. Elsősorban a szereplők személye az, ami kezdettől fogva lapok elé szegezi az olvasót, de az írónő ezt megspékeli olykor mélyebb gondolatokkal:
„A bizonyosság jobb akkor is, ha csalódással jár együtt.”
Emellett a könyvet szerető olvasó számára is nagyon szép gondolatokat ad főleg Julcsi szájába:
„Más már talán unalmasnak tarthatta a régi könyvek porolgatását, rakosgatását, Julcsi számára azonban izgalmas feladat volt – újra életre kelthette a sokszor szakadt, megfakult borítók alatt rejtőző történeteket.”
„Egy könyv úgy szép, ha sokan olvassák, és ez látszik is rajta”
A kötet szerves folytatása az első résznek, ezért ajánlatos a kettőt egymás után olvasni, úgy nyújt igazi élményt Julcsi története, akit az olvasni szerető ember könnyen a szívébe zár megható története révén!
Sásdi Tamás
