Esterházy Péter: Egy nő. Magvető Könyvkiadó, 1995.

Nehéz olyan könyvről írni, amiben nincs igazi történet. Erre a műre ez többszörösen igaz. A mű címe ugyan Egy nő, de ezt meg kell szorozni kilencvenhéttel. Merthogy ennyi kisebb rész van ebben a könyvben. Van aki szeret, van aki gyűlöl, van aki mindkettőt csinálja egyszerre amolyan posztmodern köntösben. A történelmi utalások itt is megtalálhatóak, úgy mint a kisebb trágár beszéd is, de ez a velejárója egy Esterházy-műnek. Szinte kisebb nyelvtani sokféleséget kapunk a szerelmeskedni szónak a leírására, mondjuk ezt a kifejezést ő úgymond hanyagolja, inkább a durvább verziókat írja le egymás után, de úgy, hogy az ember már nevet rajta. A sok kis történet láttán pedig az ember maga is elgondolkodik arról, hogyan írhatná le ebben a formában azt a nőt, aki nagy hatással volt rá. A könyv ajánlható bárkinek, aki szereti a posztmodern magyar irodalmat, illetve Esterházy Péter munkásságát. 

Sásdi Tamás