Moldova György: Bűn az élet.. (Riport a rendőrökről). Magvető Könyvkiadó, 1988.
Gyermekkorában a legtöbb fiú rendőr szeretne lenni, hisz a mesékben és később az akciófilmekben azt a példát látják, hogy ők mindig a jó oldalon állnak és megvédik az elesetteket a bajba. A 80-as évek vége felé Magyarország akkor talán legnépszerűbb írója, Moldova György egy nagy riportot írt erről a szakmáról és töviről hegyire bemutatta milyen szerteágazó munkát végeznek a rend olykor éber őrei. Egyben ez a kötet a Kádár-korszak egy olyan szeletét mutatja be, amelyről a közbeszédben tabunak számított beszélni.
Kezdésnek Budapest nyolcadik kerületét járjuk be az író és több rendőr körbevezetésével, amely már akkoriban sem számított egy biztonságos környéknek. A kerület melegágya volt a prostitúciónak, a fiatalkorú bűnelkövetőknek és a cigánybűnözésnek, a szerző pedig terepre ment és leginkább az első témával ismerkedett meg legjobban. A rendőrök által végzett munka mellett folyton feltárta, milyen körülmények között dolgoznak a rend őrei és kitért az anyagi juttatásra is. A bűnös nyolcadik kerület után egy különleges egység kerül terítékre, mondhatni a mai Készenléti Rendőrség elődjét ismerhetjük meg a Forradalmi Ezred által, akik különleges kiképzést kaptak és különleges helyzetekben alkalmazzák őket, ami külön felkészülést is kíván meg az itt dolgozó rendőröktől. Megismerhetjük azokat a rendőröket is, akiket valamilyen egészségügyi oknál fogva felmentettek hivatásuk gyakorlása alól. Külön fejezet foglalkozik a nyomozói munkával, ami szintén szerteágazó. Külön megismerhetjük az élet elleni bűncselekményekkel foglalkozó nyomozók munkáját és életét, majd azok következnek, akik a homoszexuálisokkal foglalkoztak. A fejezeten belül itt találkozunk először a romák által elkövetett bűncselekmények felderítésével, ahol a cigány kultúrába is bepillantást nyerhetünk. A szerző külön próbált foglalkozni a büntetés-végrehajtási intézetekkel, is, de mivel csak két intézmény tartozott a rendőrség kötelékébe, így csak a pálhalmai és a baracskai börtönt látogatta meg, ahol pár foglyot is megismerhetünk. Külön fejezet foglalkozik azokkal, akik kihallgatják a különböző ügyekben a gyanúsítottakat. Ezután a szerző két megyét mutat be, Zalában közelebbről megismerjük az ottani romák viszonyulását a rendőrséghez, míg Borsod által elénk tárul az a megye, ahol a legnagyobb a bűnözés a szegénység miatt. A kötet végén pedig megismerkedünk a Katonai Ügyészséggel, amely a rendőrök által elkövetett bűncselekményeket vizsgálja.
A szerző kiváló munkát végzett azzal, ahogyan a rendőrségen belül bemutatta ki mivel, milyen körülmények között dolgozik és a munka milyen hatással van a magánéletükre. Külön kiemelendő a következő kijelentése a kötet vége felé:
„Eddig életemben még nem láttam boncolást, és őszintén reménykedtem, hogy sohasem kell részt vennem hasonló eseményen, de riporteri erkölcseimbe ütközne, ha kitérnék egy ilyen ajánlat elől. Alapelv: az olvasó mindent tudni akar, és nekem ki kell szolgálnom ezt az érdeklődést.”
A kötet rendkívül gördülékeny stílusban lett megírva, lapjain az olvasók megismerhetik azok foglalkozását, akik nap mint nap az emberekre vigyáztak a korszak végén és nem igazán voltak megfizetve. A gördülékeny stílust az olykor ironikus humor teszi még jobb olvasmányélménnyé, ezáltal az olvasó észre se veszi, hogy egy majdnem 600 oldalas könyvet tart a kezében. Kiváló látlelet egy letűnt korszak rendvédelméről és azokról a témákról, amelyekről akkor tabunak számított beszélni. A korszak és a rendőri munka iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!
Sásdi Tamás
