Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei. Hársfakánon. Gold Book, 2023.

A cselekmény alapja egy világszenzáció, miszerint Botticelli alkotott Esztergomban is.
Vitéz János esztergomi érsek dolgozószobájában (studiolo) restaurált freskón 4 nőalak látható, akik az erényeket hivatottak megjeleníteni.
Az író fantáziája eköré az alkotás köré szőtt egy csodás mesét. Azért nevezem mesének, mert olvasás közben úgy éreztem magam, mintha valaki nagy szeretettel, szép szavakkal mesélne nekem arról a négy nőről, akik modellt álltak a festőnek.

Képzeletben bejártam Mátyás király korának Esztergomát. Sütött a lapokról a felkészült, sokat kutató szerző tudása. Sokat megtudtam a korabeli város részleteiről, az akkori mindennapokról, kezdve a vízemelőn, a konyhában készített ételeken át, a festék alapanyagokon túl, a gyógyításhoz használt „praktikákig”. A író képben volt a bencés apácák mindennapi életének részleteivel, a korabeli ruhákkal, a fürdőkben használt anyagokkal, eszközökkel stb stb stb. Ez a hozzáértés tiszteletreméltó számomra

És akkor jöjjön az elfogult rész: @Schmöltz_Margit-tal volt szerencsém többször találkozni, hallgatni őt író-olvasó találkozókon.
Kedves, szerény, jó humorú, mosolygós, tájékozott nőnek ismertem meg, akinek értékrendje megegyezik az enyémmel. Ilyen alapvetéssel vágtam neki az olvasásnak. :)
És jött a következő „lekenyerezés”: Az, hogy a szülővárosom neve is ilyen sokszor megjelenik a könyvben, mint vágyott hely az egyik főszereplő számára, szintén megmelengette a szívemet.

Nehéz spoiler nélkül írni a cselekményről. Talán annyi belefér, hogy mind a négy főszereplőnek nagyon drukkoltam, együtt nevettem-sírtam velük.
A történetszövés mesterire sikeredett, az apró részletek a helyükre kerültek. A végére kikerekedett minden esemény és a sok-sok kapcsolódási pont világossá vált számomra.

Ahogy haladtam előre a könyvben, sokszor eszembe jutott az a beszélgetés, ahol a nők sorsa/élete/helyzete volt a fő téma és Margit mellett Budai Lotti ült.
(Innen üzenem, hogy még ma is él bennem az az este és köszönöm az élményt mindhármuknak, Margitnak, Lottinak és a beszélgetést vezető Zeke Lillának.)
Talán emiatt az eszmecsere miatt volt az, hogy nem csak az egymást követő eseményekre figyeltem, hanem a szereplők érzelmeire. Örömeikre, csalódásaikra, reményeikre, fájdalmukra. Sok esetben volt aha-élményem, többször véltem felfedezni a saját életem egy-egy mozzanatát, érzelmi viharát. Nagy értéke a könyvnek (számomra), hogy a női lét sok aspektusáról beszél hitelesen.

De akkor hadd mondjak pár szót arról a kevés, de létező döccenőről, ami időnként megtorpantott az olvasásban.
Túl sok volt a hársfa. :D Tudom-tudom, az alcíme hársfakánon, de nekem a végére már a fülemen folyt ki a hársfa minden porcikája. :D
A sejdít szó csodaszép és örömmel olvastam a könyvben ezt, de egy idő után már ebből is túl sok volt.
A negyedik nőről szóló történet olyan hirtelen váltott át E/3-ból, E/1-be, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

Az író stílusa (igen Lotti, nem nevezem sem írónőnek, sem szerzőnek :D :D) elvarázsolt, a szókincse csodás. A leíró részek és a párbeszédek összhangban, egyensúlyban vannak. Egyik sem uralkodik a másik felett. Lubickoltam a szépen formált mondatokban, a választékos kifejezésekben.
A könyv olvasmányos, gördülékeny és szórakoztató.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a történelmi díszletek közé helyezett, emberi sorsokat bemutató, a nők életét reálisan ábrázoló, de csöppet idilli történeteket.

Ez a mese elhitette velem, hogy az a freskó, akár ilyen körülmények között is elkészülhetett.

Sásdi Tamás

„Mennyi, de mennyi történet kavarog egymás mellett, egymásba gubancolódva.”

Bori nagyon rajong a vajért, szinte mindig azt akarja fogyasztani. Az érseki konyha konyhalányaként kedvére nyalogathatja. Caterina mértékletesen eszik, viszont imádja a macskákat. Nevelőanyja, Zsanna bejárta a fél világot férje oldalán, az eltelt évek alatt elhanyagoltnak érezte magát. Zsófia, a bencés apácazárda vezetője különleges képességekkel bír. Négy különböző nő, négy különböző sors, mégis egy dolog összeköti őket: a híres itáliai festő, Botticelli őket választja ki, hogy álljanak modellt a Vitéz János dolgozószobájában készülő freskóra…

Schmöltz Margit könyve rendkívül érdekes történelmi romantikus regény, amely a Mátyás-korabeli Esztergomba kalauzol bennünket. A fő helyszín az Érseki Palota, ahol Vitéz János studiolójában készül egy négy nőt ábrázoló gigantikus festmény.  A reneszánsztól tündöklő Firenzéből érkező Botticelli feladata, hogy találjon négy hölgyet, akik modellt állnak a korstílus négy erénye szerint. (Igazságosság, Mértékletesség, Erő és Bölcsesség) A szerző ezek fontosságát be is mutatja nekünk:

„Elfeledkeztek a szépséges hársról, akárcsak az emberi erényekről, és a Teremtő azon munkálkodott, hogy akadjon valaki, aki megmutatja újra, ha kell, századszorra, ha kell, ezredszerre, hogy az igazságosság nélkül elkeseredünk. Ha a mértékletességet hagyjuk el, kevélyekké válunk, ha elvész az erőnk, hamar megtalál a lustaság, a bölcsesség erénye nélkül pedig csak sodródunk, mint a Dunába hullott hársfamag.”

A négy kiválasztott hölgy szemszögéből külön-külön megismerjük a történteket. végigkövethetjük személyenként, hogyan lesznek az adott erény modelljei, milyen viszonyba keverednek a festővel és végül milyen sors vár rájuk, miután modellkedésük véget ért.

Miközben készülnek a képek, a háttérben megjelennek a korszak képviselői is. Vitéz János Janus Pannoniusszal, Galeotto Marzióval és Ilkus Mártonnal az ember általi repülésről elmélkedik, Regiomontanus a csillagokat vizsgálja, Megjelenik egy lakomán Mátyás király is, ahol finomabbnál finomabb fogásokat szolgálnak fel, így éhes gyomorral nem érdemes elkezdeni az olvasást. Szőrmentén megjelenik Vitéz János könyvtára a díszes kódexekkel egyetemben és szóba kerül a pozsonyi Academia Istropolitana is.

A szerző gyönyörűen formált szavakkal alkotta meg a történetet, ennek köszönhetően egyből magával ragadhat bennünket. Történelmi romantikus révén olvashatunk intimebb jeleneteket is, amelyeknek igényes leírását a szépirodalmat kedvelő, prűdebb olvasó is élvezheti. A szövegben az írónő egyaránt megcsillantja a humoros és a lírai oldalát, amelyeket jól szemléltetnek a következő idézetek:

„A városi fürdőben megesett, hogy kétes hírű asszonyok is beereszkedtek a dézsákba a tehetősebb férfiak mellé, és a habos vízben sok minden történt, csak nem szappanozás.”

„De vajon felkészíthető-e az emberi szív a szerelemre? Vagy talán nem kell felkészíteni rá, mert ott van benne elejétől fogva. Lehet, az Úr így teremtett bennünket, teli szívvel – szeretettel, szerelemmel.”

„Minél kedvesebb egy emlék, annál jobban szeretjük kidíszíteni, felruházni újabb és újabb apróságokkal. A fájó élményekkel mindenki másképp bánik, van, aki mélyen eltemeti magában, más a szereplőit másítja meg, s akad olyan, aki egyszerűen elfelejti. Nem azért, mert így tervezte, hanem mert így tudott úrrá lenni rajta, vagy mert szörnyűbbek telepedtek a nyakára.”

A történetet követően a szerző jegyzetében elmagyarázza, hogyan született meg a kötet ötlete és ismerteti a történelmi hátteret is. A magyarázatot kisebb lexikon egészíti ki a könyvben szereplő idegen szavak magyarázatával és a valós történelmi személyek bemutatásával.

Kötelező olvasmány annak, aki egy könnyed, mégis igényes szövegű könyvet szeretne olvasni, amely a magyarországi reneszánsz fénykorába vezeti az olvasót!