Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz. Szeléné Kiadó, 2022.
„A múlt árnyéka hosszú karjával átnyúlt a jelenbe, megragadott és menthetetlenül szembesített a valósággal: nem menekülsz, amíg szembe nem nézel vele.”
Réka gyógytornászként dolgozik, és nagyon szereti a szakmáját. Jelenleg éppen egy vízi balesetben megsérült, sikeres élsportolót kezel. Mellette a demenciában szenvedő, idősek otthonában élő édesapján próbál segíteni, akinek az állapota egy különös tárgy láttán elkezd javulni és felidézi szerettei körében a család erdélyi történetét…
Tapodi Brigitta könyve egyszerre egy történelmi regény, két nagyon szép szakmát bemutató történet, egyben az elmúlás és az érdekes egymásra találás históriája is. A történet főszereplője a gyógytornász Réka, aki nagyon szereti a családját és a szakmáját. Teljes odaadással segít a motorcsónakkal ütköző kajakos Kristófnak, akit még lelkiekben is támogat és szinte partnerként kezel. Mellette nehezen tud dűlőre jutni beteg édesapjával, itt a történetben szereplő második segítő személy, Veronika nővér látja el főhősünket tanácsokkal. A nővér karakteréről is érződik, hogy szeret emberekkel foglalkozni és ez a két karakter példának kellene, hogy álljon az olvasó előtt, hogy milyennek kell lennie annak a személynek, aki emberekkel szeretne foglalkozni.
A történet történelmi hátterét az szolgáltatja, hogy a beteg Attila, Réka édesapja több különleges tárgy segítségével emlékezni kezd és elmeséli a családnak az ő történetét, melyben a család élete mellett átélhetjük az erdélyi magyarság szemszögéből a trianoni traumát, és azt, hogy hiába az elszakadás, ez az ő hazájuk, ezt az édesapa által felidézett párbeszéd illusztrálja legjobban:
– Édes fiam! Mi megéltünk már ezen a földön ilyen-olyan urakat, mégsem pakoltam fel a családot málhástól, mindenestől a szekérre, mint a vándorcigányok. Nem álltunk odébb az első megpróbáltatáskor, érted-e?
– Értem. De apámuram is értsen meg engem: nem lesz emberség, sem könyörület!
– Akkor majd úgy élünk, ahogy lehet. Ez a szülőföldünk, ez a hazánk, nem tudnék máshol élni, mindig visszahúzna ide a szívem"
A családi elbeszélésből átélhetjük, hogyan ismerkedik meg Attila feleségével, Kincsővel, a családalapítást és azt, ahogyan a történelem viharait ez a család átélte. Átérezhetjük a második bécsi döntés okozta örömmámort, amikor Erdély egy része visszakerült Magyarországhoz, majd az újbóli traumát, hogy ez a földrész véglegesen Románia része marad. Átélhetjük a Ceausescu-féle rémuralmat annak véres végével együtt, mely a család számára áldozattal járt.
Miközben megismerjük a család történelmi viharokat is átélt históriáját, az írónő nagyon szép gondolatokat oszt meg velünk a történelemről:
„A történelem végső soron emberi sorsok összefonódó láncolata, nem pusztán sejtelmes kitaláció, nem a képzelet szüleménye.”
„A történelem fontos eseményei sohasem egy pillanat alatt mennek végbe, mindig hosszú átmenet kíséri őket.”
Réka és családja Nagymaroson él, míg a balesetet szenvedő Kristóf a szomszédban, Visegrádon. Ennek köszönhetően az írónő a történet felvázolása mellett gyönyörű és csöppet sem unalmas tájleírással kápráztat el minket, amelyből a történelem szeretete mellett érződik a Dunakanyar iránt érzett vonzalom is. A történet végén pedig átérezhetjük a gyönyörű Erdély szépségeit is.
A kötet szövege rendkívül olvasmányos, köszönhetően az írónő gördülékeny stílusának. A szöveg olykor szívet gyönyörködtető, olykor rendkívül fájó, látva az elmúlás pillanatait és nem hiányozhatnak ezzel kapcsolatban a mély gondolatok sem:
„A Duna vize hol sebesen áramlott, hol lágyan folydogált, de állandó mozgásban volt a két hegyvidéki part között. Így folyik el az életünk, így haladnak velünk az évek, hol dinamikus, hol hullámzó, hol lomha változásban. Élményeinket, tapasztalásainkat, kapcsolatainkat mozgatja, sodorja a víz, de végül az emlékek visszahajóznak a szilárd part ölelésébe, a hegyek oltalmazó fáinak erős gyökerébe, földjük keménykötésű talajába.”
Az elmúlás mellett egy enyhe romantikus szál is felfedezhető, amely egy érdekes csavart hoz az amúgy sem mindennapi történetbe. Réka fia, Áron révén pedig a gyermeki pajkosság és a humor sem hiányzik a kötetből. Ezt a szép történetet bátran lehet ajánlani azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket, vagy egy mély gondolatokat is tartalmazó, érdekes olvasmányra vágynak!
Sásdi Tamás
