Álmodnak-e a normális emberek könyvesboltokkal? Libertine Könyvkiadó, 2023.

„Mintha a könyv nem egyszerűen áru lett volna, itt-ott megbicsaklott az üzlet, vevő és eladó együtt kínlódott, mert mégiscsak pénz cserélt gazdát, az egyiknek megélni kellett, a másiknak számolgatni, mennyit szabad, mennyi fér bele, de mindkét félt a hideg rázta attól, hogy elismerje, a pénzt képtelenség kivenni az egyenletből.”

Pont ezen a nyáron lesz 20 éve (még pontosabban pár napon belül – 2025. június 9-et írunk e sorok írásakor), hogy papíron könyvesbolti eladó lettem és ennyi ideje gyakorlom is a szakmámat. Ez idő alatt érdeklődve figyeltem e gyönyörű foglalkozás történetével foglalkozó munkákat és örömmel vettem kezembe olyan fikciós írásokat is, amelyek egy könyvesboltban játszódnak. Így akadt meg a szemem a Libertine kiadványán, amely az olvasást népszerűsítő egykori hírolvasó által alapított NIOK mozgalomból kinövő kiadó harmadik születésnapjára készült.

A rövid előszóban Szabados Ágnes felvázolja, miért is született meg a könyv és milyen céllal kereste fel a kötetben szereplő szerzőket. A fő motívum az lett volna, hogy a történetek középpontjában a könyvesbolt álljon. A novelláskötetekről tudjuk, hogy nem lehet minden írás egyforma, a tizenöt írótól pedig ugyanennyiféle értelmezés látott napvilágot. A többségében tényleg megjelenik a könyvesbolt, mint motívum, azonban van ahol csak érintőlegesen és van, ahol csak a kiindulópontja az egész történetnek.

Minden történetről nem fogok írni, mert dögunalmas lenne végigvenni az egészet és az értékelés olvasói is elunnák magukat, így csak azt írom le, ami nagyon tetszett és azt, amin mondhatni kiakadtam.

A kezdés rendkívül ígéretes volt, hiszen Vonnák Diána novellája visszarepít minket egy boldog aranykorba, ahol még létezett a Batthyány téri aluljáróban a könyvesbolt és a szereplők mellette még a Múzeum körúti antikváriumokban is sokszor tettek egy nagyobb túrát. Vámos Miklós egy svájci könyvesboltba kalauzol minket, ahol az eladók éppen egy könyvrongáló vendégre lesznek figyelmesek. Szabó T. Anna főhősét egy különös vásárló látogatja meg, itt a történeten kívül megjelenik az egyik aranyszabály a vásárlóval való bánásmóddal kapcsolatban:

 „[..]az idők során megtanulta, hogy egy tapasztalt boltosnak időt kell adnia a vevőnek, nem illik tolakodó kíváncsisággal zaklatni.”

Tóth Krisztina könyvesboltosánál szimpatikus volt a visszatérő vásárlókra való különös odafigyelés:

„Szerette, ha a vásárlók visszajeleznek, és igyekezett fejben tartani, hogy mi érdekli őket.”

Pályafutásom során számtalan alkalommal találkoztam olyannal, aki keveri a könyvesboltot a könyvtárral, az viszont nagyon kiábrándító volt, hogy a kortárs irodalmunk egyik oszlopos tagja egy könyvtárba helyezte az írásának cselekményét, ráadásul egy korábban máshol megjelent írással, csodálom, hogy egyáltalán bekerült a kötetbe. A másik csalódás a számomra különösnek ígérkező A szegedi bolt főnöke című munka volt, amelyben legnagyobb bánatomra említésszerűen találjuk meg Szegedet és a könyvesboltot, ellenben megjelenik benne egy leokádott torta és az 1999-es napfogyatkozás.

Ugyan Háy Jánosnál szintén csak áttételesen szerepel a könyvesbolt és egy különc életű szobrászt állít a középpontba, közben pedig eljátszik a nyelvvel. Azonban van egy érdekes megállapítása, amely olvasó és író számára egyaránt megszívlelendő:

[…] valós alapok nélkül nem lehet egy világot még írásban sem megteremteni. Az irodalmi mű, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, teremtett világ, mely teremtett világ az író tapasztalati hozományára épül. Az olvasó, amikor belép a mű világába, odacipeli a saját tapasztalatát. Amikor ez a két tapasztalati anyag, ahogy korábban neveztük, világ, a mű világa és az olvasó világa, egymásra talál, akkor teremtődik meg az az érintettség, ami miatt belefeledkezünk a műbe.

Ahogy az elején említettem, a novelláskötetek velejárója, hogy nem mindegyik írást tudjuk egyformán befogadni. Egyes munkákat ugyan olvastam volna még, és volt, amit alig vártam, hogy a végére érjek. Ugyanakkor azt eredeti célkitűzés figyelembevételét is fontosnak tartottam, amit tényleg nem mindenki tartott be. Azonban azon művek miatt érdemes kézbe venni ezt a kötetet, amelyeket kiemeltem, mert tényleg a könyvek és a könyvesboltok szeretetét állítják a középpontba.

Sásdi Tamás