Kultúrtörténeti évfordulók Május 12-én

1664: Versailles-ban bemutatják Moliere ötfelvonásos vígjátékát, a Tartuffe-öt. Ez a vígjáték a szerző legismertebb darabja, A darabot szinte azonnal cenzúrázták, a XIV. Lajost körülvevő hívek felzúdulása miatt. A királynak nem állt szándékában betiltani a művet, befolyásos emberei hatására tette meg. Ezekre az emberekre pont illett a címszereplő jelleme: mindannyian mély vallásosnak mutatták magukat, de valójában igazi álszentek voltak, és Moliere pont az ilyen álszent embereket figurázta ki művében. A címadó név a francián kívül más nyelvbe is beépült a későbbiekben és szimbólumává vált a jámborságot megjátszó embernek.

 

1733: Megszületett Sajnovics János nyelvész, matematikus, csillagász, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója. Eredetileg csillagászati méréseket végzett Vardo szigetén. A mérések mellett tanulmányozta a szigeten élő lappok anyanyelvét is. Felfigyelt a magyar és a lapp nyelv hanglejtéseinek hasonlóságára, majd elkezdte kutatni a nyelvek szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseit. Megfigyeléseit könyv alakban is közzétette, ezzel elindította nyelvünk eredetének tudományos kutatását. 

 

1872: Megszületett Telcs Ede szobrász-és éremművész. Pályafutása elején főleg magyar típusú zsánerfigurákat, életképeket és portrékat készített. Architektonikus műveket, díszítő szobrokat mintázott nagyobb középületekre, a plasztikai díszítésekben is nagy szerepe volt. Sok szoborpályájzaton vett részt és számos díjat megnyert. 

 

1907: Megszületett Katherine Hepburn négyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, a legtöbb Oscar-díjjal kitüntetett színészként tartják számon, tizenkétszer jelölték, ebből négyszer kapta meg a szobrot. Kisebb szerepekkel kezdett, majd a Warrior's husband hercegnő szerepe hozta meg számára a hírnevet. Ezek után jöttek a nagyobb szerepek, mint a Morning glory, a Fiatal asszonyok, A Philadelphiai történet, az Afrika királynője és az Aranytó. Élete párja volt Spencer Tracy, akivel kilenc filmben játszott együtt.

 

1929: Megszületett Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár. A Budapesti Iskola egyik jelentős személyisége, Lukács György egyik leghíresebb tanítványa. Kutatási terüelte az etika, az esztétika, a történet-és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései. Számos külföldi egyetemen tanított, többek között Berlinben, Melbourne-ben, Torinóban, Sao Paolóban és New Yorkban.

 

1929: Megrendezik a budapesti Vörösmarty téren az első Könyvnapot. Ötlete Supka Gézától származik 1927-bõl. Ekkor a könyvkereskedelem nehéz helyzetben volt. A szakma miskolci tanácskozásán elhangzott felvetése szerint a könyvkiadás és -kereskedelem problémáinak az oka az irodalom iránti érdeklõdés csökkenése és könyvvásárlók alacsony száma. A rendezvénynek az lenne a célja, hogy az élõ magyar irodalom számára nyerjen meg új vásárlókat. Ehhez azonban új módszerek szükségesek, változtatni kell a könyvterjesztés addigi formáin, a könyvet közelebb kell vinni a még nem olvasókhoz. Supka tervezetében fontos szerepet szánt az ifjúságnak, hogy õk lesznek a jövõ olvasói, ezért javasolta: a miniszter rendelje el, hogy minden iskolában a könyvnapok során egy vagy több órát szenteljenek az oktatók a könyvolvasás népszerûsítésére. A könyvnapot egyfajta utcai karneválként képzelte el, sátrakkal, mûvészekkel, írókkal, különféle elõadásokkal. Javaslatát elfogadták és a következõ évben a Magyar Hét keretében került sor az elsõ könyves megmozdulásra. Ez lényegében egyfajta próba volt, az igazi könyvhét 1929-ben kezdõdött. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy tavasz végén, nyár elején kerül sor a rendezvényre, az elsõ 1929. május 12-19 között volt. A felállított sátrakban az írók dedikálták könyveiket és a rendezvény ideje alatt a vevõk kedvezménnyel vehették a kiadányokat. A következõ években fokozatosan kialakult a könyvnapok rendje.