Kultúrtörténeti évfordulók Április 8-án

1817: Megszületett Laborfalvi Róza színésznő, Jókai Mór felesége. A realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. A legjelesebb szerepe a Bánk bán Gertrudisa volt, ezt a szerepet szinte kizárólagos joggal ő játszotta a Nemzeti Színházban. Nemes haragot, viharos szenvedélyt és lágy melankóliát vitt alakításaiba. Idősebb korában komikus szerepekkel is próbálkozott. Nagy színészi teljesítménye ellenére a kulturális emlékezet leginkább Jókai Mór feleségeként tartja számon.

 

1883: Megszületett Supka Géza régész, művészettörténész, író, újságíró. 1904-től a Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd 1918-ban a Nemzeti Tanács prágai követe volt, majd Bécsbe emigrált. 1921-től újságírással foglalkozott, majd 1945-től újra a Nemzeti Múzeumban dolgozott, mint az intézmény elnöke A Könyvnapként induló ötletét 1927-ben vetette fel a könyvszakma miskolci tanácskozásán. Ekkoriban a könyvkereskedelem rossz helyzetben volt, szerinte ez az irodalom iránti érdeklődés visszaszorulása miatt volt. Az általa kitalált rendezvénynek az lenne a célja, hogy az élő magyar irodalom számára nyerjen új vásárlókat. Ezzel közelebb kell vinni a könyvet az olvasóhoz. Ezt egyfajta utcai karneválként képzelte el, sátrakkal, művészekkel, írókkal, különféle előadásokkal. Javaslatát elfogadták és 1929. május 12-19. között rendezték az első könyvhetet a Vörösmarty téren.

 

1932: Megszületett Antall József politikus, könyvtáros, orvostörténész, muzeológus, a III. Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Karrierje kezdetén az Eötvös József Gimnáziumban tanított, itt 1956 októberében a forradalmi bizottság élére került. A forradalom leverése után többször őrizetbe vették, de ezután is taníthatott. A Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át, ahol 1959-ben politikai magatartása miatt eltitltották a pedagógusi pályától. Könyvtárosként kezdett el dolgozni, a Magyar Életrajzi Lexikonba ő írta meg nyolcvan orvos életrajzát, ekkor ismerte fel a gyógyítás történetének fontosságát és kezdte el kutatni a témát. Később a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott tudományos kutatóként, 1985-ben nevezték ki főigazgatóvá. Több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, Főszerkesztője volt az Orvostörténeti Közleményeknek.