Kultúrtörténeti évfordulók Január 1-én
1780: Pozsonyban megjelenik az első magyar nyelvű hetilap, a Magyar Hírmondó. Alapítója Rát Mátyás evangélikus lelkész volt, az újság Patzkó Ferenc Ágoston nyomdájában készült. Ez volt az első magyarul szerkesztett újság, amelyben a napi eseményeken kívül tudományos, különösen statisztikai és gazdasági jellegű cikkek is megjelentek. Hetenként kétszer jelent meg, egészen 1788-ig.
1823: Megszületett Petőfi Sándor költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Szerb Antal jellemezte legszebben Petőfi jelentőségét: „Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel. Ő az a költő, akinek a képe a legerősebben és legigazabb vonásokban él bennünk, akit nem kell a könyvszerű feledésből kiásni, akinek értékeit nem kell revízió alá venni. Petőfi eleven volta a legszebb bizonyítéka annak az egyébként sokszor tagadott ténynek, hogy a magyarság meg tudja becsülni irodalmi nagyjait”. Petőfi költészete felölelt minden ismert műfajt, és új területeket fedezett fel. Hét éves munkássága alatt 900 verset, színdarabokat, elbeszéléseket írt és fordításokat is készített. Népies alkotásai mély rokonszenvvel mutatják be a falvak és a parasztok életét. Gyakran merített ihletet utazásai alatt megismert népdalokból. Legismertebb elbeszélő költeménye a János vitéz, amely romantikus témával foglalkozik, egy szegénylegény felemelkedésével, aki hősi kalandokon megy át, és hű marad első szerelméhez. Szerelmes verseiben lehozza a szerelmet a fellegekből a földre. Tájleíró költeményeiben megénekelte az Alföldet, amelyre addig a magyarság nem romantikus vidékként gondolt.
1837: Megjelenik az Athenaeum című politikai-társadalmi-irodalmi folyóirat első száma Bajza József, Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc szerkesztésében. A lap a romantikának, a liberális gondolatnak, a realizmusnak és az irodalmi népiességnek is fórumot biztosított. Melléklapjai, a Játékszíni krónika és a Figyelmező a drámaelmélet, a színi-és irodalomkritika fontos orgánumai voltak.A folyóirat honosította meg a szerzők rendszeres honorálását.
1900: Megjelenik a Huszadik Század című haladó, polgári, társadalomtudományi folyóirat első száma. A lapot 1901-től kezdve a Társadalomtudományi Társaság adta ki, szerkesztői között találjuk Gratz Gusztávot, Somló Bódogot és Jászi Oszkárt. Létrehozását a polgári radikális körök szorgalmazták, de 1906-ig a társadalomtudomány valamennyi hazai művelőjének összefogására törekedett pártállásra való tekintet nélkül. 1906-tól a polgári radikalizmus ideológiai fóruma lett, ahol helyet kaptak marxista tudósok írásai is. Ez volt az első jelentős szociológiai folyóirat Magyarországon, amelyben helyet kaptak a korabeli szociológiai irányzatok, a hazai kutatások ismertetése, az etnológiai és társadalomnéprajzi tanulmányok nélkül is. A Tanácsköztársaság bukása után szűnt meg.
1908: Megjelenik a Nyugat című folyóirat első száma Ignotus főszerkesztésében. folyóirat adott otthont az új irodalmi irányzatoknak, s járult hozzá a magyar irodalmi élet korszerűsödéséhez. A Nyugat alkotói között találjuk a korszak legnevesebb íróit, költőit, esztétáit. Rendkívül erős volt a folyóirat filozófusi gárdája Lukács György és Fülep Lajos kritikáival, s Fenyő Miksa és Osvát Ernő révén a kritikai rovat vált nagyon fontossá. A folyóirat tekintélye fokozatosan erõsödött, hiszen olyan kiváló nagyságok tartoztak az elsõ nemzedékbe, mint Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Szabó Dezsõ, Szép Ernõ, Szomory Dezsõ, Tersánszky Józsi Jenõ. . A Nyugatnak nem volt egységes világnézeti arculata: a nyugatosokat sokkal inkább az fogta össze, amivel szembefordultak, amit megtagadtak. A 34 éven át a szellemi függetlenségére oly büszke Nyugat igyekezett távol tartani magát a 10-es és 20-as évek nagy avantgárd mozgalmaitól: hozzá elsõsorban a szimbolizmus, az impresszionizmus és a naturalizmus irányzatai jutottak el.
