Vámos Miklós: Zenga zének. Európa Könyvkiadó, 2017.

Az ötvenes évek kellős közepén az ötéves Öcsi óvodába jár, ahol Rákosi Mátyás a legjobb pajtás. Édesanyja beíratja hittanra Angelika nénihez, amit az egykor az ÁVH-nál irodista, jelenleg marósként dolgozó apuka nem éppen jó szemmel néz. Öcsi összebarátkozik Angelika nénivel, aki elnevezi Jeromosnak. Megismeri az imádságokat és komolyan megszereti a hittant, amelyet egy hosszú kórházban tartózkodás után abba kell hagynia, mert a szüleinek elfogyott a pénze, mivel közben a nagymama is meghalt. Öcsinek ez kicsit sok, de közben megtudja, hogyan csinálják a gyereket. Egy újabb kórházi kezelés után összebarátkozik egy zsidó fiúval, aki próbálja tőle tartani a távolságot édesapja múltja miatt. Aztán végre elkezd iskolába járni, itt a már negyedikbe járó barátja, a zsidó fiú az ateista szakkör egyik oszlopos tagja lesz, Öcsi is mindenáron ide akar menni, aztán rájön, hogy ez teljesen ellentétes azzal, amit Angelikától tanult. És ha ez nem lenne elég, még eljön 1956. október 23-a is….

Vámos Miklós regénye egy kisfiú szemszögéből mutatja be az ötvenes évek Magyarországát. Láthatjuk, hogyan határoz meg mindent Rákosi kultusza a mindennapokban és mennyire próbálták kiszorítani az emberek életéből a vallást. Láthatjuk azt is, hogy a zsidó vallású emberek mennyire tartottak továbbra is 10 évvel a háború vége után a többi embertől. A mindennapok mellett nagyon jól bemutatja az 1956-os forradalom első napjait is egy gyerek szemszögéből. A kötet a szokásos Vámos-regény, ami nehezen indul be, de ha ráhangolódik az olvasó, akkor élvezni fogja. Ajánlható bárkinek, aki szereti az író műveit, illetve kíváncsi, hogy egy gyermek hogyan láthatta az ötvenes éveket!