Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Holnap Kiadó, 1990.

Ki is írhatna irodalmunk egyik legismertebb képviselőjéről egy életrajzi kötetet, mint az, aki a legjobban ismerte? Ugyan a kötet nem éppen az a hű de nagyon jó érzést keltette bennem, igaz középiskolában sem volt annyira kedvenc a tárgyalt személy, de mégis érdekes dolgokat meg lehet tudni a kötet lapjain Kosztolányi Dezsőről. A könyv két részre oszlik, éppen a felét teszi ki a megismerkedésük előtti és utáni része a költő életének. Az első rész nagyobb része a gyermekkorról szól, amelyben megtudhatjuk, hogy Kosztolányi egy olyan gyermek volt, aki mindenáron a középpontban akart lenni. Érdeklődése már korán a kultúra felé fordult, rendszeresen járt színházba és naplót vezetett, melynek egy éves termését a könyv lapjain olvashatjuk mintegy harminc oldal terjedelemben. Láthatjuk az egyetemista Kosztolányit, amint barátságot köt Babitscsal és Juhász Gyulával, majd az egyetem befejezése után hosszas levelezésükből is olvashatjuk azokat a részeket, melyeket Kosztolányi írt. Láthatjuk a családdal való viszonyát és az első irodalmi sikereket. A kötet második felében a szerző már úgy érzi, ideje vele is megismerkednünk, majd a barátságukat ismerteti, melynek a vége a házasságkötés. Láthatjuk hogyan telik egy napjuk és képet kapunk arról is, mennyire szerette Kosztolányi a könyveket és magát Ilonát. Megtudhatjuk azt is, hogy az Édes Anna ötlete voltaképpen a hitves agyából ugrott ki és a szereplőket a körülöttük élő emberekből formálta ki Kosztolányi. A kötet vége a szomorúságé, elég hosszasan ír férje betegségéről és arról a bizonyos nőről, akinek a Szeptemberi áhítat című versét írta. Hiánypótló életrajzi kötet, melyből magát az ember Kosztolányit nagyon jól megismerhetjük a felesége szemszögéből.