Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. Krúdy Zsuzsa / Táltos GM, 1988.  

Nyáry Krisztián könyvei mindig adnak olyan témát, amely után mindig kedvet kapok az aktuális könyvben szereplők történetének tovább olvasásához. Most Krúdy Gyula volt az egyik kiszemelt, gondoltam a saját lánya érdekeseket írhat apukájáról. Kicsit csalódás volt ez a könyv, mert maga a szerző alig szólal meg benne, inkább apja levelezéseiről kaphatunk képet, illetve a lánya életében megjelent irományairól. Viszont a könyves szakmában dolgozó embernek kész kincs ez a könyv, mert beleláthatunk a korszak könyvkiadási viszonyaiba is. Érdekes, hogy a rendszer számára baloldalinak megbélyegzett író hogyan jut el oda, hogy álmoskönyvet írjon és ez lesz az, ami visszaemeli az elismert írók közé. Láthatjuk, hogyan ünnepli az ötvenedik évét, és hogyan kérnek tőle újabb és újabb cikkeket. Az írói siker mellet a negatív oldalt is megpillanthatjuk, ahogyan írásról írásra küzd önmaga és családja létfenntartásáért, ahogyan a nagyon kedvelt margitszigeti lakást kénytelen feladni és Óbudára költözni. Külön kiemelendő egy félig-meddig óbudai (békásmegyeri) lakos számára az általa lakott városrészről olvasni. Maga a szerző keveset fűzött hozzá a kötethez, de az olykor szívbemarkoló volt, főleg az egyre jobban elszegényedő család, és az egyre betegebb apuka utolsó napjának leírása. Mást kaptam ezen kötettől, mint előzetesen vártam, de szerencsére nem csalódtam, mert ez több mint egy visszaemlékezés, egy korszak kultúrtörténetének olyan lenyomata, olykor érdekes levelekkel megspékelve.