Milbacher Róbert: Ködképek az irodalom láthatárán. Magvető Kiadó, 2024.
„Az igazán értékálló alkotás ugyanis saját korának határán áttörve is tud hatni”.
Három évvel a hiánypótlónak számító Legendahántás című kötet megjelenése után Milbacher Róbert újabb irodalomtörténeti érdekességeket felvonultató munkával jelentkezett, amelyben ott folytatja lényegében, ahol az elsőben abbahagyta.
Most 40 +1 történetet oszt meg velünk, ezeket szintén a 19. század időszakából meríti. Az előző könyvhöz hasonlóan ugyanúgy Kölcseyről, Petőfiről, Vörösmartyról és Aranyról olvashatunk főleg, de megjelenik még Katona József, Madách Imre és Mikszáth Kálmán is. Megtudhatjuk, hogy a megírása után milyen rossz sorsa volt a Bánk bánnak és pár évtizednek kellett eltelnie és egy forradalomnak bekövetkeznie, hogy bekerülhessen a nemzeti kánonba. A szerző rávilágít, hogy voltaképpen Kölcsey Himnusza nem is pesszimista kicsengésű és a Vanitatum vanitas közvetlenül ezután keletkezett, amelyben akár a cinikus költőt is felfedezhetjük. Vörösmartynál a Zalán futása, Az emberek, A vén cigány és a Gondolatok a könyvtárban című versekről oszt meg velünk érdekességeket a szerző, és rámutat, hogy bizony a Szózat szerzőjének költészetében felfedezhetőek erotikus motívumok is. Arra is látunk példát, hogy egyes író generációk hogyan avatták fel az utánuk következőket, majd Petőfinél főleg a szerelmi életébe megy bele: tanúi lehetünk milyen hatással volt rá Csapó Etelke halála, és azok a bizonyos koltói mézeshetek nem is csak papíron voltak szépek, valójában össze kellett csiszolódni az újdonsült házaspárnak. Betekintést nyerünk Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán későbbi hányattatott sorsába is, majd Arany János gyászát és fia munkásságához való viszonyát is tanulmányozhatjuk, és elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon a Toldi költője tényleg találkozhatott-e Karl Marxszal. Kiderül, hogy milyen viszonyban volt egymással Gyulai Pál és Jókai Mór és az is, hogy Laborfalvi Róza hogyan reagált arra, hogy a férje egy fiatalabb nőnek csapja a szelet. Madách Imrénél belepillanthatunk a Fráter Erzsébettel való házasságába és egy tót lánnyal való viszony teljesen más színben jeleníti meg Az ember tragédiája költőjét, mint ahogy eddig ismerhettük. Betekintést nyerünk, hogy írta meg Mikszáth a Jókai-életrajzot és a szerző a Mauks Ilonával való házasságkötése hátterébe is beavat minket.
A Legendahántáshoz hasonlóan itt is pár oldalban mutatja be az adott sztorit, ezek többsége igen szórakoztató, a szerző most sem zárta az asztalfiókba a humorát, de azért van olyan fejezet, ami simán elférne egy hardcore irodalomtörténeti szakkönyvben is. Számos megemlített verset közbeékel a tanulmányok leírása közben és sokszor idéz korabeli levelekből és más művekből. Egyéb érdekességeket a lap sarkán ad közre, amely más színnel vannak jelölve a törzsszöveghez képest. Mindezt nagyon gazdag képanyag egészíti ki és egyes tanulmányok végén egy kisebb irodalomjegyzék motiválja az olvasót az adott témában való továbbolvasásra.
Egyetlen problémája a könyvnek a fizikai megjelenése, a műnyomóra nyomott szöveg olvasását annak súlya teszi egyrészt nehézzé, másrészt lámpafénynél a lap tükröződése okozhat kisebb problémát.
Ezt leszámítva méltó folytatása a Legendahántásnak, így bátran ajánlható az irodalomtörténeti érdekességek iránt érdeklődő olvasóknak!
Sásdi Tamás
