Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság. Visszaemlékezések. Új Palatinus Könyvesház, 2010.

„Milyen lesújtó végzet gondolkozni – folytatta –, és nem tudni kivel közölni a gondolatokat, írni és egyre írni, holott nyomban mögötte lépdel a gúnyos kérdés: „kinek?” Mikor a részvétlenség fonódik az ember nyaka körül, hogy belefojtsa a kiröppenő eszméket… Nehéz, édes fiam, magyar írónak lenni! De azért hiszem, hogy mégis az leszek!”

Mindig érdekes, amikor az irodalomórákon tanult személy életéről olvasunk, különösen akkor, amikor ezt egy közeli családtag írta. Ő ismerte legjobban azt a személyt, akinek mi megtanultuk életének bizonyos szakaszait, kötelezően elolvastuk egy-egy irományát, majd a későbbiekben önszorgalomból elővettük.  Mikszáth Kálmán az egyik legnépszerűbb magyar írók egyike, a klasszikus magyar irodalmat kedvelő olvasónak pedig igazi csemege ez a könyv, hisz a hozzá egyik legközelebb álló személytől tudhatjuk meg milyen ember volt valójában.

Természetesen nem csak az író életét, hanem Mauks Ilonáét is megismerhetjük. Kezdésként feltárja előttünk gyermekkorát, családja anyagi állapotát és elvezet minket addig, hogyan ismerkedett meg azzal a férfival, akihez kétszer ment feleségül. Láthatjuk, ahogyan a családot szórakoztató fiatal jogásszal hogyan kerülnek össze, majd minden tiltás ellenére összeházasodnak. Az első házasság nem tart sokáig, anyagi okok miatt el is válnak, aztán mindenki megy a maga útjára. Ilona a családjával próbál boldogulni, míg Kálmán fokozatosan befutott író lesz. Aztán láthatjuk, ahogyan befutott és már ezt meg akarja osztani azzal a nővel, akit nagyon szeretett és kényszerűségből vált el. Tanúi lehetünk, ahogy újra összekerülnek és amolyan mesebeli módon minden jóra fordulna, de sokszor felüti fejét a betegség, illetve a gyermekeik se mindig a legegészségesebbek. Ezt pedig Ilona a lehető legszebben festi le a második házasságkötés után:

„A jövő mint fekete felhő sötétlett előttünk, melyen keresztül semmi fény sem hatolhat át. És mégsem csüggedtünk el, folytattuk a küzdelmet úgy, ahogy tudtuk.”

A magánélet mellett végig követhetjük hogyan lesz fokozatosan sikeres író Mikszáthból, aki eleinte nem tud miből megélni és először kisebb írásokat jelentet meg. Láthatjuk azt az utat, ahogyan a külföldi irodalmat és Jókait szerető olvasóközönség őt is fokozatosan befogadja. Befutott íróként egy-két regény elkészültének is tanúi lehetünk. Külön kiemelendő A tekintetes vármegye, amely végül a családi bibliának lesz kinevezve. Egy-két nagyobb mű, mint a Szent Péter esernyője és a Beszterce ostroma csak említésszinten ugyan, de olvashatunk a megszületésükről és érezhetjük azt a sorok között, hogy a feleség volt lényegében a férje legnagyobb rajongója. Külön fejezetet kap, ahogy Jókai halála után megírta a róla szóló életrajzot és megismerhetjük milyen nagy ünnepség volt az írói pályafutásának 40 éves jubileumán.

A magánélet és az irodalmi pályafutás felvázolása mellett külön képet kapunk a kiegyezés utáni politikai életről, a Szabadelvű Párt és az ellenzék küzdelméről és arról, ő hogyan került a képviselők közé és mennyire szerették az őket kifigurázó írásait. Külön megismerhetjük ő hogyan vélekedett a politikusokról:

„maga az uram is azt képzelte, hogy az egész parlament egy bohó játékszer, amely tarkabarka figuráival jár, kelepel, berreg, hogy a képviselők csak azért tesznek-vesznek, beszélnek, hogy neki a karcolatokhoz témát szolgáltassanak.”

A kötet szövege könnyen követhető, olvasmányos, az irodalomtörténet és a korszak iránt érdeklődő olvasót garantáltan leköti. Nagyon érezhetjük belőle, hogy a szerző tényleg közel állt a tárgyalt személyhez és azt mekkora erő volt ebben a nőben, aki ezt a nagy írót tényleg sírig tartó szerelemmel szerette. Egy garantáltan szívszorító, ugyanakkor érdekes korrajzot és életet lefestő alkotás, amely nem hiányozhat a klasszikus magyar irodalmat szerető olvasók polcáról!

Sásdi Tamás