Nyáry Krisztián: Itt kávéztak ők. Írók, művészek és kávéházaik. Corvina Kiadó, 2024.

„Az „irodalomi” vagy „művészkávéházak” azért maradtak meg inkább az utókor emlékezetében, mert törzsvendégeik nemcsak megírták mindennapi tapasztalataikat és emlékeiket, de idővel róluk is írtak életrajzi könyveket.”

A magyar írók és költők szerelmi életének érdekességei után Nyáry Krisztián az Így ettek ők című munkájával az irodalomtörténeti nagyjaink hasát vette célba és jelen kötetével is a gasztronómiai vonalat kívánja folytatni, ezúttal ikonikus helyszíneket bemutatva, megidézve egy olyan világot, ahová bármely irodalomszerető olvasó szívesen ellátogatna.

Az előszóban először a kávéház és az irodalom kapcsolatát mutatja be, majd 21 különleges vendéglátóipari egység ismertetése következik, amelyek a 19-20. század Budáján és Pestjén, illetve Budapestjén üzemeltek. Ezeknél először egy érdekes sztorival kezdi a tárgyalást, majd ismerteti, hogyan jött létre és merre az adott hely, utána bemutatja az üzletvezető(ket), illetve ha volt olyan alkalmazott, akik kiemelkedett az itt dolgozó személyek közül, őket is megemlíti. Utána tér rá arra, mely híres irodalmi személyek látogatták, felszínre kerülnek a bevezető történeten túl még érdekesebb esetek, aztán azt is prezentálja hogyan élte meg az adott hely történelmünk nagyobb fordulópontjait, mint 1848-at, az első vagy második világháborút és milyen körülmények között szűnt meg, illetve napjainkban mi található a város ezen pontján.

Ha mind a huszonegy kávézót bemutatnám, sosem érnénk a végére és a könyvajánló is álmosító unalomba fulladna, így most csak azokat fogom kiemelni, amelyek számomra érdekesek voltak. A Paradicsom azért fogott meg, mert itt találkozott egymással a kor több nagy sztárja és vélhetően itt kezdődött el a Berzsenyi – Kölcsey konfliktus. Természetesen a Pilvax kávézó nem hiányozhat egy ilyen összefoglalóból, itt a forradalmi eseményeken túl arról is értesülhetünk, hogy bizony Petőfi Sándor nagy kávéfogyasztó hírében állt. Vélhetően a legnagyobb élet a New York Kávéházban lehetett, ahol legtöbbet tartózkodtak a nyugatosok, mint olvashatjuk, a folyóirat képviselői számos más helyszínen is összeültek és ezt találóan szemlélteti is a szerző:

„A Nyugat valójában ott volt otthon, ahol Osvát Ernő – egészen 1929-es haláláig – éppen otthon érezte magát.”

Említést érdemel a Japán, ahol a rosszabb jövedelemmel rendelkezők „javítókávéként” utántöltést kaptak az ott tartózkodásuk során és József Attila itt evett meg számos alkalommal másodmagával egy jó nagy tányér bablevest. Külön meg kell említenem, hogy az utóéletéről különleges érzés volt számomra olvasni, hiszen az ezen a helyen napjainkban is üzemelő Írók Boltjában töltöttem egy könyvesbolti gyakorlatomat huszonévvel ezelőtt. Külön kuriózum a budai oldalon található Hadik, amely főleg Karinthy Frigyes és feleségének konfliktusáról marad emlékezetes és meg kell még említeni az egykori Luxort, ahol még a vécésnéni is könyvmoly volt.

Ez a kötet is hozza a Nyáry Krisztiántól megszokott színvonalat, olvasmányosan meséli el ennek a 21 vendéglátóhelynek a történetét, kellő alapossággal és szórakoztatóan. A szöveget nagyon gazdag képanyag egészíti ki, amely közelebb hozza hozzánk a témát. Elbeszélés közben számos irodalmi utalást kapunk, a végén található irodalomjegyzékkel együtt pedig a továbbolvasásra való buzdítást is megkapjuk a szerzőtől.

Nyáry Krisztián továbbra sem tud unalmas lenni, ahogy egy kedves lánybarátomnak annak idején ő maga volt a kávé egy előadása alkalmával, ebben a könyvben is üdítően mesél számunkra a békebeli kávéházak világáról, ahol kicsit mi is ott ücsöröghetünk rövid időre az irodalmat alakítók társaságában.

Sásdi Tamás