Dávid Sándor: Forma-1 sztorik 2009. Duna International, 2009.

„Nagyon régen vártam már a „Honda” feltámadását, pontosan azóta, hogy Ross Brawn odament, és most nem zavar az sem, hogy „Mercedesként” éledt újra (elvégre húsvétkor megesik az ilyesmi!), a lényeg, hogy reményünk van arra, hogy ünnepeljük majd az ész, az emberi elme diadalát. És ehhez Button, erősen hiszem, jó alany, aminthogy Rubinho is az…”

A 2009. évi Forma-1-es idényre leginkább úgy emlékszünk, hogy ekkor rendkívül rondák lettek a versenyautók, és a teljes csődtől épphogy megmenekült Brawn GP és Jenson Button felért a csúcsa, míg az azóta magát rongyosra nyerő Red Bull megszerezte első futamgyőzelmét. Ezt az idényt is összefoglalta szokásos évkönyvében Dávid Sándor, amely által nosztalgiázhatunk kicsit és felidézhetjük azokat az eseményeket is, amelyek kikoptak az emlékezetünkből.

Például azt, hogy ekkor pénzügyi világválság volt, amely hatással a volt a kedvenc sportágunkra és emellett egy másik válság is jelen volt ebben az idényben, mégpedig a széria kettészakadása, amiből végül tudjuk, hogy nem lett semmi. A versenybeszámolók mellett ezek végig ott kísértenek az évkönyv eseményei mögött és arról is értesülünk, hogy milyen feszült volt a viszonya a sorozat oszlopos tagjainak az FIA akkori elnökével, Max Mosleyval, aki pont ezen idény végén távozott a posztjáról.

Természetesen az elbeszélés nagy részét a versenyek beszámolói teszik ki, ahol első ízben Lapaj leírja, mi történt az adott futamon körről körre, majd a saját véleménye következik. Érdekes módon, ő nem teszi szóvá az autók ronda kinézetét, viszont csodálja az épphogy elinduló és kezdetben szinte mindenkit tönkreverő Brawn GP-t. De beszámol arról, hogy a Red Bull azért kicsit megszorongatta a főnixmadár módjára feltámadó csapatot és ír a nagycsapatok kezdeti bukdácsolásáról és magukhoz téréséről. Nem maradhat ki Felipe Massa hungaroringi balesete és az a profi orvosi segítség, ami megmentette az életét és felidézhetjük, hogy válság ide vagy oda, bizony az első Abu-Dzabi Nagydíj nem éppen a spórolásról volt híres. A legvégén még megosztja velünk, ahogy év végén a Brawn GP-t megveszi a Mercedes és még egy kis kitekintést is ad a Moto GP-re és Talmácsi Gábor karrierjére. Ezeket követik a versenyek statisztikái és a csapatfelállások felsorolása.

Erre a kötetre is jellemző Dávid Sándor könnyed stílusa, amelyből sokszor nem hiányozhatnak a barokkos körmondatok és sajnos az elgépelések sem, amely már a kiadó hibája, hogy valószínűleg kispórolták a korrektor alkalmazását. A szöveget gazdag képmelléklet egészíti ki fényes papíron, amely még jobban segíti egy elfeledett idény felidézését, amelyet jómagam a Forma-1 utolsó tündérmeséjének neveztem.

Sásdi Tamás