Dávid Sándor: Forma-1 sztorik 2010-2011. Duna International, 2011.
„A Ferrari már halomra nyerte magát a McLarennel együtt az elmúlt évtizedekben, s éppen ideje volt, hogy jöjjön egy új csapat, egy új nagycsapat, s egy nagyszerű új versenyző, aki ettől a pillalattól kezdve már részt kér nem csak a Forma-1 jelenéből, hanem a jövőjéből is!”
A 2010-es volt a Forma-1 egyik legizgalmasabb évada, amikor Michael Schumacher visszatért a Száguldó Cirkuszba és három csapat öt pilótája is esélyes volt a bajnoki cím megszerzésére. Természetesen mindezt összefoglalta az utolsó verseny lezárulta után Dávid Sándor a szokásos évkönyvében, amely most a címe ellenére csak egy teljes idényt tekint végig.
Bevezetésként megtudjuk, hogy immár ez a sorozat 13. kötete, majd két interjú következik. Az első Bernie Ecclestone 80. születésnapja és a 25. Magyar Nagydíj megrendezésének apropóján egy régi beszélgetést ad közre a cirkusz akkori igazgatójával még az első mogyoródi verseny előtt, míg a másodikban a Hungaroring akkori új igazgatójává kinevezett Gyulay Zsolttal készült, felidézve a sportoló addigi pályáját. Természetesen nem maradhat el a holtszezon szenzációja, miszerint Michael Schumacher visszatér a Mercedes színeiben, majd Lapaj ismerteti az új szezon szabályait, melyek közül a legfontosabb a tankolás megszüntetése és hogy az első 10 helyezett kap versenyenként pontot. Még ismerteti a három új csapatot, majd belezd a futamösszefoglalókba.
Sorba megy a versenyekkel a szokásos szisztéma szerint: a pályarajzzal együtt először ismerteti az aktuális aszfaltcsík adatait, majd felsorolja az addigi győzteseket, utána vázlatosan leírja a verseny fontosabb eseményeit körről-körre, ezt követi a saját véleménye és végül az időmérő és a futam eredménylistája zárja a fejezetet. Ezek által felidéződik többek között a dögunalmas nyitány, amelyet egy szenzációs esős verseny követ, ahol Jenson Button remekel, de szóba kerül Mark Webber repülése és híres beszólása a Brit Nagydíj megnyerését követően, átélhetjük újra, ahogy Felipe Massát megalázzák a Német Nagydíjon, a dél-koreai esőkáoszt és végül Hülkenberg szenzációs pole pozíciója is terítékre kerül. Közben az ifjú titán Sebastian Vettelt olykor a technika, olykor pedig a saját hibái hátráltatják, de mesebeli herceg módjára mégis megnyeri a világbajnokságot. Külön fejezetet érdemel még a 25. Magyar Nagydíj, ahol a szerző megemlékezik pár mondatban az előző 24 eseményeiről, azt viszont kihagyja, hogy ez alkalomból ünnepséget tartottak a sport képviselői számára az Országházban (a videó az Index oldalán visszanézhető még 16 év után is: (https://index.hu/video/2010/07/30/made_in_china_a_szent_koronan/). A végén még a csapatok és versenyzők adatait sorolja fel és közzéteszi a 2011-es versenynaptárat.
Lapaj a tőle megszokott olvasmányos stílusában vezet minket végig az évadon, ebben nem nélkülözi a humort és néha extra hosszúságú barokkos körmondatokat ír, olyat is, amelyet lehet Esterházy Péter is megirigyelt volna:
„Az eső ugyanis ezen a versenyen jött, és ment, ment és jött, olykor ijesztően jött, és aki megijedt tőle és máris rohant a boxba kereket cserélni, annak az lett a veszte!”
Ugyan a szöveg nem szépirodalmi igényű, ráadásul elég sok elgépelést nem vett észre a kötet szerkesztője. Nagyobb bajnak tartom, hogy ebben a kötetben eléggé érződik a szerző elfogultsága az évad győztese iránt, ami egy icipicit ront az olvasmányélményen. Ezt leszámítva egy kiváló összefoglalóval van dolgunk, amely bátran ajánlható azoknak, akik szeretnének felidézni egy páratlan idényt a Száguldó Cirkusz történetéből!
Sásdi Tamás
