Brock Yates: Enzo Ferrari. A birodalom, és ami mögötte van. Athenaeum Kiadó, 2017.
„Hogy mi is volt leginkább jellemző rá? Vasakarat, konok eltökéltség és az, hogy elérje az egyetlen célt. Nem ismerte a kompromisszumokat, viszont mindig kiválóan összpontosított, hiszen csak a cél lebegett a szeme előtt. És hogy mi volt ez az egyetlen cél? A nevét viselő autókat kellett diadalra vinnie, kiemelni a többi márka közül.”
A Forma-1 szó hallatán a mai 40-es, 50-es (talán még a 30-as is) korosztálynak egy vörös autó ugrik be, rajta az ágaskodó paripával, hiszen a Ferrari neve összeforrt a sportág klasszikusnak mondható időszakával és még napjainkban is tagja a Száguldó Cirkusznak. Számos feldolgozás született az alapító, Enzo Ferrari életéről, jelen esetben mi most Brock Yates amerikai újságíró munkáját fogjuk megnézni.
A szerző komplex módon írta meg Ferrari életrajzát, amelyben megismerjük magát az embert, a motorsport fejlődését és kis kitekintést is kapunk Olaszország 20. századi történelmére is. Életét a születése körüli mítosszal kezdi tárgyalni, és mivel csak a születése után pár nappal anyakönyvezték a nagy hó miatt, máris csípős megjegyzést tesz az olaszok lazaságára. Végigmegy a gyermekkorán és hangsúlyozza, hogy milyen fontos volt a korabeli családokban az anya szerepe a gyerek számára, míg a férjek rongyként bántak a nőkkel és ez igaz volt főhősünkre is, aki napjainkban nem lenne valószínűleg a nőjogi aktivisták kedvence, hiszen kevésbé vette emberszámba a feleségét, és még szeretőket is tartott, akik csak arra a bizonyos dologra kellettek neki. Két fia született, a feleségétől származó Dinót nagyon szerette, és fájt neki, hogy egy titokzatos betegségben szenvedett, ami hamar elvitte, míg a balkézről született fiáról ugyan gondoskodott, de az apai szerepet nemigen kapta meg.
A magánélet mellett láthatjuk, amint próbálkozik a motorsportban először pilótaként, majd csapatvezetőként és szóba kerül az ágaskodó paripát ábrázoló címer megszületése is. Átérezhetjük, amikor az Alfa Romeo kikosarazza, ő pedig bosszúból megalapítja a saját csapatát, amellyel borsot akar törni a többi itáliai autógyártó orra alá a különböző viadalakon. Beleláthatunk a két világháború közötti időszak különböző autóversenyeibe, amelyből kiemelkednek a Grand Prix-k és az olasz Migle Miglia. Kitér a különböző pilótákkal való viszonyára, különösen Tazio Nuvolarihoz való viszonyulására. A második világháborút követően előkerül a Forddal való konfliktus, amely a Le Mans-i 24 óráson való versengést váltotta is és részletesen belemegy a Forma-1-es csapat szereplésébe, ahol a győzelem lesz a fő cél. Innen természetesen nem hiányozhat Alberto Ascari sokáig megdönthetetlennek hitt győzelmi sorozata, Fangio szereplése, Niki Lauda diadalmenete és balesete, Jody Scheckter világbajnoki címe, valamint Gilles Villeneuve és Didier Pironi konfliktusa. A halálát követően még Yates kiemeli, hogy az 1988-as szezonban a mindent is uraló McLaren Honda pont Monzában esett ki, így Gerhard Berger és Michele Alboreto egy kettős győzelemmel tudott megemlékezni a pár héttel korábban elhunyt alapító előtt.
A páratlan életút mellett a szerző kiváló korrajzot is ad. Megemlíti a nemrég kivívott olasz egységet, de tájékoztat az ország első és második világháborús szerepléséről, Mussolini hatalomrajutásáról és arról, hogy aki el akart érni valamit, az fasiszta lett. Szól még az etiópiai hadjáratot és a háború utáni olasz gazdasági csodáról. A vége felé a Forma-1 elindulásával már a történelmi szál teljesen háttérbe szorul.
A Commentatore életét olvasmányos formában tárja elénk a szerző, sokszor tesz csípős megjegyzéseket. Az életrajzot olvasva megértjük a Monzában évente összegyűlő tifosik fanatikus imádatának tárgyát és elgondolkodunk rajta, hogy vajon Enzo mit szólna napjainkban ahhoz, hogy szinte a semmiből jött egy energiaitalmárka és porig alázta szezonokon át a sportág patinás csapatait.
Lebilincselő életrajz kiváló történelmi aláfestéssel, amelyet kötelezően ajánlott minden Forma-1-rajongó számára!
Sásdi Tamás
