Obádovics J. Gyula: Életem. Hiszek a végtelenben. 2017. 

„A bába kivitt az udvarra, megmutatott a napnak, és azt mondta, hogy ilyen napsütéses legyen az egész élete ennek a lánynak várt fiúnak. Ha most, életem kilencvenedik esztendejében visszagondolok erre, kijelenthetem, hogy a bábaasszony kívánsága – kisebb felhőktől eltekintve – végigkísért életem útján.”

Humán beállítottságú révén a matematika tárgya nagyon távol áll tőlem, de a tudomány fejlődéséről és a jelesebb képviselők életéről szívesen olvasok. Obádovics J. Gyuláról eddig jóformán csak annyit tudtam, hogy szakmájának egy nagynevű mestere, számos szakkönyv szerzője és a kilencvenen túl is kitűnő egészségnek örvend. Az életrajzára nagyon kíváncsi voltam, és olvasás közben meglepődve tapasztaltam, hogy az író sokkal több, mint egy matematikaprofesszor.

A majdnem egy évszázadot felölelő biográfia a Horthy-korszakban kezdődik és napjainkban ér véget, a fejezeteket a szerző a lakhelyei szerint tagolta. Gyermekkorát Baján töltötte, ebben a részben ír a családjának származásáról, külön kitérve a bunyevácok történetére, népszokásaira és a szűkebb famíliában követett hagyományokra. Részletesen szól az étkezési szokásokról, vicces családi sztorikat oszt meg velünk és beszél az iskolaéveiről, ami által az ő példáján keresztül beleláthatunk a trianoni Magyarország neveléstörténetébe. Tizenévesen tanúja volt a második világháború szörnyűségeinek, majd Budapestre kerülvén hosszas gondolkodás után kötött ki a matematika tudományánál. Miközben bejárja ezt a hosszú utat, érintőlegesen a háború befejezése utáni politikai helyzetről is beszámol. Miskolcra kerülvén a Nehézipari Műszaki Egyetemen már egyetemi tanárként és családalapítóként látjuk, miközben az ötvenhatos forradalom miskolci eseményeinek is részese lesz. Tevékenyen részt vesz az egyetem életében, közben tanúi lehetünk a felkérésre írt, azóta legendássá vált matematikai összefoglaló munka megszületésének, amelyet napjainkban már csak „Az Obádovics”-ként emlegetnek. Itteni munkásságának másik érdeme a számítástechnikai oktatás elindítása, ennek kezdeti, ma már kezdetlegesnek tűnő technikai hátterét is ismerteti. Az első három helyszín van a legrészletesebben kifejtve, Gödöllőn már intézetvezetőként találkozunk vele, aki nyugdíjazásra készül, de szól arról is, ahogy vejével megalapítja a napjainkban is működő Scolar Kiadót és a Gábor Dénes Főiskola elindításában is segédkezik. Az utolsó helyszín Balatonszárszó, ahol nyugdíjas éveit tölti, amelyek kerti munkával, alkotással és olvasással tölti az idejét.

Az életrajzból egy olyan ember köszön vissza számunkra, aki élményszerűen meséli el az életét. Az elbeszélésbe beleszőtte a verseit és az őt méltató írásokat is, emellett számos dokumentum képét megosztja diákéveiről és tanári pályájáról egyaránt. Nem maradhatnak el a fotók sem, amelyek külön minőségi papírra lettek nyomva. Mindezt kiegészíti egy rövidített önéletrajz és egy publikációs lista.

Az életét szépirodalmi stílusban, gyönyörű, sokszor barokkos mondatokat kanyarintva tárja elénk, amelyből még a humorfaktort sem hagyta ki. Mindezt kiváló korrajzzal fűszerezi meg, a sorokat olvasva nem is gondolnánk, hogy mindezt egy matematikus adja közre számunkra. Kiváló olvasmány, amely felöleli a 20. századi magyar történelmet, a matematika fejlődését, a számítástechnika megszületését és a bunyevácok sajátosságait!

Sásdi Tamás