Ezt a könyvet @robertbardos kihívására olvastam el, amelyet ő is olvasott és ajánlott. Nagy munkát felölelő, igényes, szép sorrendben a témákat érintő, viszonylag lineárisan megírt könyv. Tetszett, hogy alátámasztotta példákkal az eseteket, bár így sem volt számomra mindig érthető az adott téma. Nem volt könnyű olvasmány. Némi alap politikai ismerettel rendelkeztem, ismerős volt sok fogalom, kifejezés, pártok nevei, a történelem tanulmányaim és az állampolgári ismeretek óráról, de voltak olyan részek, amelyeket többször el kellett olvasnom újra, mert vagy az adott mondatot nem értettem/a bekezdést, esetleg azt, hogy mit szeretett volna az író kihozni az adott részletből. Írja a végén, hogy főként fiatalabbaknak szánta a könyvet, akik nem járatosak, nem annyira érdeklődnek a politika világa iránt. Bármennyire próbálta is az író közérthetően leírni, amit szeretett volna, ez alapján a könyv nem biztos, hogy a politika univerzumába becsábítja a – főként feljebb említett – olvasókat. A témában teljesen kezdő, abszolút járatlan embernek nem ajánlom, csak némi alapismerettel.

„A politika a cselekvő emberről szól. Az emberről, aki vezet, a másik emberről, aki vezetni szeretne, és a sok-sok emberről, akinek az életét jelentősen befolyásolja a vezetők döntése.”

A politikával mindenki találkozik, különösen választási évben. Jobb esetben a történelem tantárgyba integrált állampolgári ismeretek révén tanul is róla általános és középiskolában, de a legtöbb helyen (legalábbis régebben így volt) az időhiány miatt elmarad ennek a megismerése. Ezért is számítanak hiánypótlónak azok a könyvek, amelyek a nagyközönség számára íródtak és azt a rendszert tárják elénk, amelyben élünk. Ennek egyik darabja a talán legismertebb hazai politológus, Török Gábor könyve, amelyben azt embert helyezi a középpontjába és ez alapján mutatja be politika világát.

A 11 fejezetre osztott munkában először magát a politika tárgyát határozza meg és utána veszi végig a hozzá kapcsolódó fogalmakat, mint a hatalom vagy a szuverenitás. Bemutatja magát a tudományt és a vizsgálódás módszereket, majd rátér arra, hogy mi az a politikai közösség, és hogyan alakultak ezek az ember alkotta képződmények a mai néven államnak nevezett intézményekké. Szól a politikai vezetőkről, majd a különböző rendszerek, mint demokrácia és diktatúra működését vázolja fel az ezeket működtető intézményekkel együtt. Végigmegy azon, hogy milyen rendszerek alapján választják meg az emberek az őket irányító vezetőket, majd végigveszi a politikai pártok és ideológiák történeti fejlődését is. Végül a média szerepe kerül előtérbe, és prezentálja, milyen hatással volt az emberek és a politika kapcsolatára, a rádió, a televízió és az internet. Mivel 2017-ben íródott a könyv, csak érinti a közösségi médiát, így az már nem szerepel benne, hogy a ma embere akár vitatkozhat is egy politikussal egy általa írt poszt alatt, persze ha az nem tiltja le az illetőt.

A szerző egy nagyon száraz, de érdekes témát tár elénk, amit azzal tesz könnyen érthetővé, hogy számos történelmi, irodalmi és filmes példát hoz fel, és az adott téma tudományos eredményeit is ismerteti. Minden fejezet egy-egy karikatúrával kezdődik, ami kapcsolódik az adott részhez. Egyetlen negatívum, hogy ezek a részek nincsenek alfejezetekre bontva, így emiatt kissé nehezebb a megértés, arra viszont tökéletesen alkalmas a kötet, hogy az ember felfrissítse az iskolában tanultakat, vagy ha kimaradt, akkor pótolja. Diplomások számára, akik tanultak valaha politológiát és a Bihari – Pokol páros rémségével küzdöttek meg, az ismeretek utólagos jobb megértéséhez kiválóan alkalmazható Török Gábor munkája.