Szaszkó Gabriella: A cukorkagyűjtés. Maxim Könyvkiadó, 2023.
„Mintha Chathamöt megszállta volna az ördög, mintha a Halál úgy döntött volna, hogy vicces lenne ebben a kisvárosban szórakoznia hosszú heteken keresztül.”
Chatamben a szokásos halloweeni móka zajlik, több csapat gyerek házról házra jár édességet gyűjteni. Az egyik csapat tagja azonban meghal a mérgezett cukorkától, társai pedig elkezdenek nyomozni a tettes után…
Szaszkó Gabriella ifjúsági thrillerében egy békés amerikai kisvárosba invitál minket. A fő cselekmény lassan indul be, az írónő részletesen elidőz az előzményeken, bemutatva nekünk a kamasz szereplők egymáshoz való viszonyát és családi körülményeit. Mindegyik család küszködik valamilyen traumával, találunk itt válófélben levő szülőket, gyermekét egyedül nevelő drogos és alkoholista szülőt és a telefonjuktól megválni képtelen tinédzsereket. Utóbbiak a történet igazi főszereplői, főképpen az apjához és a barátaihoz egy másik városból visszatérő Emma és két fiúbarátja, Sam és Ed, Hármójuk kapcsolata akár egy szerelmi háromszög érzetét is keltheti, ahol előkerül a biztonságos szex problematikája és az, hogy nem mindegy kivel történik meg az első együttlét.
Mikor már megkedveltük a szereplőket, akkor jön a halloweeni móka, amit nagyon részletesen elénk tár a szerző, érzékeltetve ennek az amerikai ünnepnek a helyi jelentőségét a gyerekek szempontjából. Egyben innentől durvul be igazán a történet, mert a mérgezés után kis hőseink saját szakállukra kezdenek el nyomozni napjaink technikájának segítségével. A tettes kilétének felderítése rendkívül érdekfeszítően zajlik, és a szerző gondoskodik is arról, hogy az olvasónak tátva maradjon a szája az ügy felgöngyölítésének végén.
Az írónő gördülékeny stílusban írta meg a könyvet, a kezdeteket is érdekesen tárja elénk, és ahogy haladunk a történetben, fokozatosan adagolja a feszültséget, ezáltal garantáltan a lapokhoz szegezi az olvasót. A történetvezetés során számos ütős gondolatot megoszt velünk, véleményem szerint a végén teszi fel az i-re a pontot, amikor a tragédiákról való megemlékezésről szól:
„A városoknak emlékezetük van, főleg a kisebbeknek. Az emberek nem hagyják egykönnyen begyógyulni a sebeket, évfordulókon piszkálják fel őket, majd kisgyerekeket riogatnak velük késő októberi éjszakákon.”
Könnyed, de mély mondanivalóval is rendelkező, izgalmas olvasmány, ahol a hormonoktól duzzadó tizenévesek nyomozni kezdenek. Bátran ajánlható azoknak, akik egy letehetetlen történetre vágynak!
Sásdi Tamás
