Művelődés a 18. századi Magyarországon
A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar művelődésre:
A szabadságharc mély nyomot hagyott a magyar szellemi életben is, jelentősen átalakította a magyar társadalmi gondolkodást. A szabadságharc nem jelent önálló művelődéstörténeti korszakot, mégis különálló fejezete van a művelődéstörténetben.
Megszületik a korszakban egy újfajta hazafias ideológia, amely elhatárolható a nemesi nacionalizmus minden változatától, amelyik felfedezi a nemzeti-népi közösséget, amelyik nem felejtkezik el ugyanakkor a társadalmi problémákról, tud a fent élőkről és a lent levőkről és ha ezek közös nemzeti érdekeiről szól, akkor azt mindig az alullevők érdekei felől közelíti meg.
Művészetek:
A kuruc kor legjelentősebb szellemi terméke a kuruc költészet. E költészet keletkezése Thököly felkelésének idejére tehető. A Wesselényi-féle összeesküvéssel, az első kuruc támadásokkal és Thököly szabadságharcával kapcsolatban megjelentek a Habsburg elnyomók ellen nyíltan agitáló kuruc költemények. Mivel a Habsburgok kíméletlenül üldözték a protestánsokat, a kuruc költészetnek kezdetben protestáns felekezeti jellege volt. A versek jelentékeny részét protestáns papok írták, de ezekben a vallásos színezetû alkotásokban is kifejezõdött a Bécs elleni harcos állásfoglalás.
1699-ig állandóan születtek újabb törökellenes vitézi énekek, késõbb azonban ezek összeolvadtak a kuruc költészettel. A kuruc költészet a Rákóczi szabadságharc éveiben bontakozott ki. Két ága van: az egyikben a gyõzelem és a reménység hangja zeng, a másikban a vereség és a kiábrándulás fájdalma szólal meg. A kezdeti kuruc lelkesedés teremtette meg a vitézek táncdalait. Ilyen a Csínom Palkó, mely a kuruc katonaélet képeinek laza sorozata. Ebbõl az énekbõl a vidám bizakodás, a gyõzelmi reménykedés s az ellenséget megvetõ hetyke fölény árad.
A szabadságharc bukásával a kuruc költészet nem szûnt meg, csak a vitézi líra hallgatott el. A kései kuruc költészet mûfajai a bujdosóénekek és a Rákóczi kesergõk. Ez utóbbiak közé tartozik a Rákóczi nóta. Valószínûleg az 1730-as években keletkezhetett, amikor a szabadságharc már múlttá vált. A Rákóczi nóta jelentõsen hozzájárult a Habsburg ellenes hangulat ébrentartásához, s a 18. Század folyamánt az elnyomott magyarság titkos himnuszává vált. A kuruc versek közül ez jelent meg elõször nyomtatásban: Erdélyi János adta ki 1849-ben.
Az Õszi harmat után... kezdetû bujdosóének különbözõ versek összeolvadásából keletkezett, s számos változatban maradt ránk. Semmiféle olyan utalás nincs benne, mely kuruc versnek minõsítené, s homálytalan marad a bujdosás oka is. Éppen ez az idõtlensége tette alkalmassá, hogy akár a hazafias, akár a szerelmi bánat s az örök búcsúzás kifejezõje legyen több nemzedék számára is. Valószínûleg a 18. század derekán készült.
Maga II. Rákóczi Ferenc is folytatott irodalmi tevékenységet. Vallomásai és Emlékiratai egyaránt tanúskodnak a mélyen vallásos főúr intellektusáról, mint szentimentális vallásosságáról. Imádságaiban és beszédeiben felfedezhető a barokk hatás. Írt verseket és olyan állambölcseleti tanulmányokat, amelyek az európai politikai irodalom rangos darabjai közé tartoznak.
A kurucok egyik legjelentősebb irodalmi képviselője Mikes Kelemen. Önzetlen hűséggel szolgálta Rákóczit a szabadságarcban, majd a bukás után követte őt a száműzetésbe. Az emigrációban írta legjelentősebb művét, a Törökországi leveleket. Ezeket egy elképzelt, Konstantinápolyban élő erdélyi hölgyhöz, az "édes néné"-hez írta, összesen 207 darabot 40 éven keresztül. Ezekben beszámolt a törökországi tapasztalatairól, legszemélyesebb élményeiről, gondolatairól s a bujdosók sorsáról. 1758-ban kapott engedélyt arra a konstantinápolyi osztrák követtől, hogy levelezhessen az erdélyi rokonaival. Ezután felhagyott az "édes néné"-hez szóló fiktív levelezésével. A levelezés mellett fordítói munkát is végzett, többkötetnyi könyvet fordított franciáról magyarra.
A kuruc kori zene erősen kapcsolódik az irodalomhoz. Kb. 20 eredeti kuruc dallamunk van, s ezek stílusa a virágének dallamokhoz kapcsolódik (Tyukodi-nóta, Rákóczi-nóta).
A kuruc kor legjelentősebb festője Mányoki Ádám. Életének nagy részét Rákóczi udvarában töltötte, akiről több portrét készített.
Nyomdászat:
Rákócziék állandóan nyomtattak, mindig ott, amely a hadiszerencse folytán épp az általuk elfoglalt területre esett. Kiadványaik közül sokat megnyirbált az utókor, így a szabadságharccal kapcsolatos politikai kiadványokból alig maradt meg valami. A legnagyobb példányszámú az 1704-ben Ráday Pál által fogalmazott Recrudescunt (Manifesztum, azaz Rákóczi kiáltványa) volt. A latinul megírt rövid munkát kinyomtatták Debrecenben, Lőcsén és Nagyszombatban, ennek ellenére napjainkra kevés példány maradt meg belőle.
Az egyik legjelentősebb kiadványuk Mercurius Hungaricus elnevezésű újság volt, amely az első Magyarországon megjelent időszaki kiadvány volt. Az első szám 1705.06.06-án jelent meg. A második számtól a kiadvány címe Mercurius Veridicus ex Hungaria lett. Az utolsó szám 1710. április 5-én jelent meg. A kisméretű negyedrét füzetek 4-8 oldalból állnak. Jelenleg 6 nyomtatott és egy kéziratban fennmaradt számot ismerünk. Az újság latin nyelvű volt, mivel a külföldiek tájékoztatására írták. Ez válasz volt a bécsi Wienerisches Diarium kurucokat rágalmazó cikkeire. Maga az újság ötlete Esterházy Antal gróftól származik, a szerkesztéssel Ráday Pált bízta meg Rákóczi.
A késő barokktól a felvilágosodásig:
A korszak művelődésének általános áttekintése:
A század művelődésében azt a folyamatot kell végigkísérni, hogyan és milyen mértékben történik meg a váltás a barokk-vallásos korszakból a felvilágosodás polgári szellemisége felé. A váltás megtörténik. Kis késéssel, de az európai szellem legkorszerűbb vívmányait felszívja a magyar társadalom, ha nem is képes azt szélesebb polgári rétegekkel megismertetni. A magyarországi felvilágosodás másodlagos képződmény, francia és német forrásokból táplálkozik, s nagyon szűk a polgári-értelmiségi bázisa. Több az ellenfele, mint a barátja. De jelen van és hat, elindítja az új polgári-nemzeti kultúrát a kialakulás útján.
A magyar művelődés e századát ellentmondásossá teszi a rendiség elhúzódása, s az a tény, hogy a kormányzatban, politikai életben a felvilágosodott elemeket a bécsi abszolutizmus közvetíti és érvényesíti. A művelődés barokk elemei még mélyen belenyúlnak a 18. századba, különösen a képzőművészet területén. A barokk kései stílusváltozata a rokokó, ez főként az irodalomban érezteti hatását a század második felében. A felvilágosodás korszakának nincs egységes művészeti stílusa. A felvilágosodás, mint nemzetközi ideológia átfogóbb, mint a kor pusztán morális, vagy művészeti irányzatai, s erkölcsi és esztétikai tekintetben erősen eltérő változatokat fog össze.
A felvilágosodás magyarországi szakaszát 1772-től számítjuk. A gyökerei már évtizedekkel korábban fellelhetők. A század első harmadát a barokk harmadik szakaszának tekinthetjük, ekkor a művelődés és az irodalom aulikus-klerikális arculatúvá válik. A század második harmadában a rokokó uralkodik, ez zárja a barokk korszakot. Ebben az időszakban már a politikai életben nyilvánvaló a válság, bekövetkezik a szakadás a magyar rendiség és az udvari politika között, utóbbi győz, életre hívva a felvilágosult abszolutizmust. Az egyház veszít a műveltségi monopóliumából és színre lép a világi értelmiség, sőt az egyháziak egy része világias formát ölt.
A század utolsó harmada a felvilágosodásé. A politikai és szellemi életben egy időben figyelhetők meg a jelenségei. Jönnek a modernebb és részben haladó reformok, s majdnem velük párhuzamosan fellépnek a felvilágosodás eszméit hirdető gondolkodók.
Oktatás:
1770 körül kb. 4000 elemi iskola volt Magyarországon. Az oktatás 16. század óta alig lépett előre. Ezekben az iskolákban többnyire szakképzetlen iskolamesterek tanítottak. Felekezeti megoszlás szerint a katolikusok 55, a reformátusok 31, a lutheránusok 24 iskolát működtettek. A katolikus és a protestáns középiskolák közül néhányat joggal nevezhetünk főiskolának is. Ilyen volt a protestánsok soproni, lőcsei, eperjesi, debreceni, pataki kollégiuma, katolikus oldalon a győri, budai, kolozsvári, zágrábi. Ezekben az intézményekben teológiát és bölcsészetet tanítottak. A nagyszombati egyetem kibővült a jogi és orvosi karral. Az egyetemet előbb Budára, majd 1782-ben Pestre költöztették.
1777-ben került sor a magyarországi közoktatás reformjára, amely Bécsből indult ki. A Ratio Educationis a magyar iskolaügy egészének egységes irányítását tűzte ki célul. A felvilágosodás egyes eszméi jegyében Mária Terézia és tanácsadói köre porosz mintákat is figyelembe véve kidolgozta az állami iskolapolitika alapelveit, amely kimondta, hogy az oktatás állami ügy. A Ratio felöleli az egész iskolaügyet az elemi iskolától az egyetemig, kitűzi valamennyi iskolatípus célját, megszabja a tananyagokat és gondoskodik az iskolák irányításáról és felügyeletéről. Kimondta, hogy az iskolai oktatás célja az állampolgári nevelés, de ennek alapjaként meghagyta a vallásoktatást. A rendelet az elemi iskolák tantervével nem foglalkozott. A gimnáziumban nagy súlyt helyeztek továbbra is a latin nyelv tanítására, de az ország természetrajzát, állatvilágát, növényzetét, ásványkincseit most kezdték tanítani. A Ratio foglalkozott először a tanulók testi nevelésével, ennek érdekében elrendelték, hogy az iskolák létesítsenek játéktereket.
Kibontakozott a szakképzés is. Az első magas szintű szakképző intézmény az 1735-ben Selmecen létrehozott bányatisztképző iskola volt. Ezt Mária Terézia 1763-ban Bányászati Főintézetté, majd 1770-ben akadémiai rangra emelte. Itt a természettudományokat kísérleti alapon oktatták. A mai Szencen alapították 1763-ban az első számviteli iskolát, amelynek Valero Jakab volt az igazgatója. Valero arra akart vállalkozni, hogy a polgárságot megtanítsa vagyonának ésszerű kezelésére, helyes gyarapítására és célszerű felhasználására. Az iskola tanterve kiterjedt a szántóföldre, a szőlőre, a különböző iparágakra és a kereskedelemre. Három évfolyamból állt, németül oktatták a tanulókat. Az iskolában 1776-ig folyt oktatás. 1770-ben Budán megalakult a rajziskola, amelyeket nagyobb városokban is létrehoztak. Ezekben az intézményekben vasárnap volt oktatás. Az oktatásnál arra törekedtek főleg, hogy a rajz más számára is értelmezhető legyen. II. József 1783-tól a mesterinasok, 1786-tól minden inasnak kötelezővé tette a vasárnapi rajziskola látogatását. Elvégzése nélkül nem szabadulhattak fel. A legnevesebb rajziskola Győrben működött Révai Miklós vezetésével. A korszak egyik legnevesebb szakiskolája a Tessedik Sámuel vezette szarvasi Gyakorlati Gazdasági és Ipariskola volt. Indulásakor népiskola volt, melynek tárgyai közé Tessedik gyakorlati tárgyakat is belevitt: mezőgazdasági és ipari ismereteket. A gyakorlat terén változatosságra törekedett, fontosnak tartotta, hogy a munkavégzés közben érzett erkölcsi élvezettel megkedveltesse a munkát a fiatalokkal. Az iskola 1806 őszén anyagi támogatottság híján megszűnt. 1796-ban alapította Gróf Festetics György a keszthelyi Georgicont. Ez is mezőgazdasági szakiskolaként működött.
Irodalom:
A 18. századi irodalom története három periódusra tagolódik. A század első felét a barokk rendiség válsága és újraerősödése jellemzi, az 1740-70 közötti időszak a késő-barokk vagyis a rokokó-irodalomé, míg 1772-től a század végéig tart a felvilágosodás.
A század elején a magyar irodalom nagy alakjai többnyire súlyos társadalmi gondokkal küszködnek, az erdélyiek (Bethlen Miklós, Bethlen Kata, Cserei Mihály, Apor Péter) éppen a fejedelemség válságát és a vele járó szorongásaikat panaszolják. Érezhető ezen művekben a rendiség válsága, hiszen az említett írók egyike sem harcos védelmezője a rendi-nemesi világnak.
A rokokó irodalmában érezhető a rendiség megerősödése. Itt még konszolidált a viszony az udvar és a rendek között. Ekkor virágzik Faludi Ferenc könnyed, kedélyes, játékos költészete. Prózai műveiben a nemes embert, a nemes asszonyt és a nemes úrfiakat oktatja szerencsés és boldog életre. Ő az első modernebb prózaírónk is, de verseiben jelentősebbet alkotott. Valósággal felfedezi a természetet, és a pásztori költészetnek is nagy mestere. Színes és népies nyelvezete fontos előzménye Csokonai és Fazekas költészetének. Társadalomszemlélete eléggé konzervatív, mintha nem is érzékelné a körülötte kavargó világ problémáit.
A század közepén művelt papok kezén utoljára felvirágzik még a latin nyelvű költészet. Ezután a latin irodalmi kultúra átadja a helyét a magyar nyelvűnek.
Az irodalomtörténet az 1772-es évet teszi meg a felvilágosodás kezdetének. Ekkor jelent meg Bessenyei György Ágis tragédiája című műve. A művet Mária Teréziának ajánlotta a szerző, amelyben az abszolút monarchia és a felvilágosult államigazgatás ellentéteire világít rá. Bessenyei látja az abszolutizmus tarthatatlanságát, s szeretné Voltaire és Montesquieu elveit a gyakorlatban alkalmazva látni. Szinte egy csapásra hatol be a magyar szellemi életbe a francia felvilágosodás eszmeköre. A királynő szívesen fogadja Bessenyei könyveit. Bessenyei mellett egy tucatnyi testőrtársa írt verseket, regényeket, tanulmányokat. Példaképük a francia irodalom és a bécsi zenei kultúra volt. A testőrök egy új magyar értelmiség erjesztő kovászaivá váltak. A legjelentősebb testőrírók Bessenyei mellett Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám és Orczy Lőrinc voltak. Báróczi szép stílusú barokk és rokokó francia regényfordításaival tűnt fel. Ő Bécsben élő szabadkőműves volt, aki utolsó éveiben az alkímia bűvöletében élt. Barcsay 1774-ben verset írt A télnek közelgetése címmel, melyben a klasszicizmus elemei jelennek meg. A kávéra című epigrammájában a néger rabszolgatartás ellen emelte fel a szavát. Orczy 1765-ben írta meg A szegény parasztnéphez beszéd című művét, amelyben a paraszti nép egyszerűségét hirdeti rousseau-i módon. Emellett híres még A bugaci csárda tiszteletére című népi leíró verse is.
II. József idején lépett fel a magyar felvilágosodás második generációja. Ők főleg irodalmi tevékenységükkel emelkedtek ki. Ányos Pál II. Józsefet bíráló hazafias, illetve szentimentális, temetői versek sorát írta. Legismertebb műve A régi magyar viseletről (1782), melyet verses és prózai levélként címzett a "nagyszombati nemes ifjúsághoz" és a magyarok hagyományainak őrzésére figyelmeztetett.
Batsányi János hazafias-nosztalgikus, patetikus Osszián-verseket fordított. Emellett jelentős az elégiaköltészete, de híres verseivel buzdított a forradalomra is (Franciaországi változásokra), és szerkesztője volt a Kassai Magyar Múzeumnak.
Csokonai Vitéz Mihály korának legkiemelkedőbb magyar költője mind a népies, mind a rokokó, mind a szentimentalista, mind a klasszicista stílusban jelentős műveket írt. Drámái, folyóirat kísérlete, eposztöredéke is egy sokoldalú zsenit mutatnak, akit nem lehet egy szemléleti kategóriába vonni. Olykor vegyítette is a stílusokat. A Dorottya című munkájában (1804) a klasszicista vígeposz hagyományát a barokk életkép groteszk humorával, két lírai kötetében, a Lillában és az Ódákban a rokokó stilizálást, klasszicista célzatosságot és leírást, valamint az érzékenység kultuszának szubjektív hangvételét ötvözte egymással.
A romantika előfutárának tekinthető Dugonics András, aki 1788-ban írta meg Etelka című nagysikerű regényét, amely a hunok virágkorában játszódik. Az egyszerű, nacionalista sémán alapuló történetben a gonosz intrikus, az idegen Zalánfi mesterkedik a tiszta magyarok, Etelka és Zoltán ellen. A regény szinte a posztmodern irodalom előfutáraként tudományos lábjegyzeteket tartalmaz a hun-magyar hagyomány kapcsán.
Gvadányi József Egy falusi nótárius budai utazása címmel 1788-90-ben elbeszélést írt, amelyben Zajtai uram, a szatmári Nagypeleske jegyzője bírálja a világias Pestet. Gvadányit e műve miatt sokan felvilágosodás ellenesnek tartják. Munkásságában találunk rá bizonyítékot, hogy nem volt felvilágosodás ellenes: az ő fordításában ismerjük Voltaire XII. Károly című művét.
Kármán József elsősorban a magyar nőolvasókat megcélzó Uránia című folyóiratával vált kultúrtörténeti jelentőségűvé. Itt jelent meg három részben a Fanni hagyományai című szentimentalista regénye, melyben az egyéne jogait s az érzelmek öntörvényűségét állította középpontba. A módi című esszéje a nők divatmajmolását bírálta. A nemzet csinosodása a magyar kora romantika alapműve. Ebben kifejti, hogy a rusztikus, a tanulást-önképzést az egyetem után abbahagyó magyar nemesi életmód helyett folyóiratokra, vitákra van szükség, s eredeti művekre, amelyek a magyar világról szólnak.
Képzőművészetek:
A képzőművészetekben a 18. században is tovább él a barokk. A századfordulón kezd elhalványulni ez a stílus és átadja a helyét a klasszicizmusnak.
A század építészetének első kiemelkedő emléke Savoyai Jenő herceg ráckevei kastélya, melyet az osztrák Johann Lucas von Hildenbrand tervei alapján építettek (1702). A kastély egy reprezentációs célokat szolgáló luxuspalota, amelynek nem kellett védelmi funkcióra is alkalmasnak lennie. Ez a francia barokk stílus kezdett elterjedni a magyar arisztokraták körében is. Ilyen stílusban épült a cseklészi Eszterházy-kastély, a körmendi Batthyány-kastély, stb.
A század elején építette Venero Ceserola és Hölbing János a budai városházát. Nem sokkal később megkezdődik a budai királyi palota újjáépítése is, Fortunato Prati tervei alapján. Mayerhoffer András a korszak legkiválóbb hazai építésze, legnevesebb alkotásai az egykori pesti pálos templom és a kalocsai székesegyház. A század második feléből Hefele Menyhért győri székesegyházát és Gerl Mátyás építményét, az egri minorita templomot érdemes megemlíteni. Anton Erhard Martinelli tervei szerint készült a fertődi Eszterházy-kastély, amelyet a magyar Versailles-ként is neveznek. Nem vetekszik ugyan a fertődi kastéllyal, de a hazai késő barokk klasszikus építészet remeke a gödöllői Grassalkovich-kastély, melyet Mayerhoffer András tervezett. Fellner Jakab sokáig a tatai Eszterházyaknál szolgált. Alkotásai közül a tatai kastélyon kívül a veszprémi palota érdemel említést. Ő építette az egri líceumot is, amelyen már a klasszicizmus korai jegyei is felfedezhetők.
A szobrászatban nem találunk kiemelkedő alkotásokat. Az oltárszobrászat képviselője a pesti Hebenstreit József, aki az ország minden részében dolgozott. Tőle származik az egri minorita templom oltárképe, s a gyöngyösi ferences templom szószéke. Budán és környékén alkotott Bebó Károly, de legismertebb munkáját a székesfehérvári jezsuita templom oltárán csodálhatjuk meg.
A festészetben sem láthatunk nagy fejlődést. Mányoki Ádám után nehezen bontakoznak ki festői egyéniségek és a téma is kötöttebbé válik. Uralkodik a freskófestészet és a tematika is kötött, bibliai, vallásos jellegű.
Zene:
A század folyamán folytatódik a magyar zene elvilágiasodása. Míg nyugaton sokat merítenek a népi dalkincsből, addig nálunk áthidalhatatlanul nagy a szakadék az uralkodó osztály és a nép zenéje között. A század végén halvány jeleit látjuk a népi dallamkincs iránti érdeklődésnek, s nincs messze az idő, mikor megjelenik az első modernebb zenei gyűjteményünk, Pálóczi Horváth András ötödfélszáz éneke. Az arisztokrácia zenei életét Bécs ízlése befolyásolta. Az előkelő családoknál divat a zene, egyre többen énekelnek, táncolnak, muzsikálnak. A zene központja az Eszterházyak udvaraiban, Kismartonban, Fertődön, Galántán van. Mária Terézia is Fertődre látogatott, ha jó operaelőadást akart hallani. Eszterházy Miklós udvarában megfordult Haydn és Beethoven is.
Hazánk zenei életében fontos szerepet játszottak az iskolai énekkarok, az iskolai énektanítás. Iskoláink jelentős részében már a 16. század óta tanítják a zenét, mint világi tárgyat. Az iskolai zenei élet a 18. században főleg a református kollégiumok kórusainál és zenekarainál virágzik.
Tudományos élet:
Mivel a magyar tudós társaság megszervezése csak jámbor szándék maradt a század folyamán, a magyar tudományos élet most is a magasabb típusú hazai iskolákhoz kapcsolódva fejlődik.
A hazai társadalomtudomány egyik szellemi műhelye a pozsonyi lutheránus iskola és vezetője, Bél Mátyás. Ő maga a történetírásban alkotott maradandót. Egyik úttörője a forrásgyűjtésnek és feltárásnak, de államismereti műveivel gyakorlati példamutatója az egyháztörténeten túlmutató, az egész ország viszonyaira kiterjedő világi tudományos kutatómunkának. Részletes államismereti munkájában Magyarország története, földrajza, népessége, közjoga lett volna benne, azonban munkáját sohasem tudta befejezni. A megírt fejezetek sem jelentek meg, csupán a felvidéki megyék anyaga, melyek címe: Notita Hungariae novae historico-geographicae I-V. Emellett Bél Mátyás foglalkozott a magyar nyelv kialakulásával, fejlődésével is. Tanulmánya jelent meg a rovásírásról is.
Ekkor alapozódik meg a tudományos igényű, forráskritikát alkalmazó történetírás Magyarországon. Első képviselője Hevenesi Gábor, a bécsi Pázmáneum rektora. Főleg egyháztörténettel foglalkozott. A jezsuiták történetíró iskolájához tartozik Pray György és Katona István. Mindketten írtak világi országtörténetet, az ország történetét a királyok történetével azonosították. Mindkét történész szemben állt a felvilágosodás nézeteivel. Fontos törekvésük volt, hogy okleveles anyag alapján kívánták feltárni az elmúlt korok eseményeit. Pray írt őstörténeti témájú művet is, A hunok, avarok és magyarok régi története címmel. Legismertebb műve a 4 kötetes Historia Regum Hungariae című összefoglaló országtörténet. Katona a magyar királyok kritikai történetét írta meg országtörténetkétn 42 kotetes főművében, a Historia Critica Regum Hungariae-ben.
A protestáns történetírás legkiemelkedőbb egyénisége Bod Péter. Munkássága igen sokrétű. Írt teológiai, egyháztörténeti, világtörténeti, államismereti, irodalomtörténeti és nyelvtudományi munkákat is. Hatalmas gyűjtőmunkát végzett Erdély múltjának felderítésére. Legnagyobb vállalkozása a magyar nyelvű, több mint 500 írót és tudóst ismertető lexikona, a Magyar Athenas.
A magyar jogtörténetírás kiemelkedő személyisége Kollár Ádám, akinek a magyar rendiségről írott munkája nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében.
Jelentősen szaporodik a hazai tudományos és gazdasági szakirodalom is. Első tekintélyesebb mezőgazdasági szakírónk Mitterpacher Lajos. Összefoglaló munkájában a mezei gazdálkodás minden részletére kitért. A hazai természettudományos művelődés fontos központja Debrecen. Itt fizikai kísérleteivel kiemelkedik Hatvani István, akit elektrosztatikai kísérletei miatt ellenfelei ördöngösséggel vádoltak meg. Fejtegetéseiben már Newton eredményeit is beépítette. Hatvani emellett értett a matematikai statisztikához és a kémiához is. Valóságos polihisztor volt Maróthi György. Értett a matematikához, a történelmehez, a latinhoz, a földrajzhoz, a zeneelmélehethez és a neveléstudományhoz. Ő vezette be a kísérleti fizika oktatását. Veszprémi István orvos, aki az első kézikönyvet írja a bábák részére, emellett írt egy orvostörténeti lexikont is.
A korszak legnevesebb polihisztora Kempelen Farkas. Építész, vízépítő és gépészmérnök volt egy személyben. Vízemelő gépet és beszédutánzó gépet is épített, továbbá egy írógépet a vakok számára. Nevét külföldön a sakkozógépe tette ismertté, amelyben egy alacsony termetű sakkozó egy ügyes mechanikai szerkezet segítségével válaszlépéseket tudott adni a géppel játszani kívánó személy lépéseire.
Könyvkultúra:
A nyomdászok közül elsőként Pozsonyban Royer János Pál alapít nyomdát. Itt jelennek meg Bél Mátyás munkái. Halála után eladják a Landerer családnak, ahol a Magyar Hírmondó című folyóirat jelenik meg. A család egy másik tagja, Landerer János Sebestyén Budán alapít nyomdát 1724-ben. A család nemsokára Pesten is nyomdát nyit, melyet a kassai jezsuita nyomda készletének felvásárlásával bővít 1774-ben. A vállalkozásuk annyira jól megy, hogy a család ezen ága a század végén Füstkút falu megvételével nemesi rangot vásárol. Bécs leggazdagabb nyomdásza Trattner János Tamás. 1783-ban Pesten is fióküzletet nyit, melynek vezetésével rokonát, Mátyást bízza meg. Nemsokára a magyar kultúra és irodalom lelkes pártolói lesznek. Az Egyetemi Nyomda számít a század folyamán a leggazdagabb nyomdának. A híres nagyszombati kalendárium mellett teológiai munkákat, bölcseleti, történeti műveket jelentettek meg. A nyomda az egyetemmel együtt 1777-ben Budára került és Magyar Királyi Egyetemi Nyomda néven működött tovább. Megkapta az összes magyarországi tankönyv nyomtatási és terjesztési jogát.
A könyvtárak közül fontos szerepet játszanak a főpapi és főúri könyvtárak. Pécsett Klímó György nyitott a közönség számára is hozzáférhető könyvtárat 1774-ben. Állománya mintegy 10.000 körül mozgott. Klimó gyűjteménye ma a Pécsi Tudományegyetem legértékesebb részét alkotja. A másik nagy könyvtáros főpap Eszterházy Károly volt. Megalapította a líceumot, amelyet egyetemmé kívánt fejleszteni. Az oktatás segítésére terjedelmes könyvtárat gyűjtött az 1780-as évektől. Végrendeletében könyvtára teljes állományát a Líceumra hagyta. Ezt a könyvtárat napjainkban az egri Eszterházy Károly Főiskola épületében tekinthetik meg az érdeklődők. A főurak között volt olyan, aki csak dicsekedni akart a gyűjteményével, de volt olyan is, aki az ország művelődését kívánta elősegíteni. Innen kiemelkedik a péceli Ráday-könyvtár, melyet Ráday Pál alapított, amelyet fia, Gedeon örökölt. Ő minden tudós kutató előtt megnyitotta a könyvtárat, szívesen adott is kölcsön. A másik kiemelkedő főűri könyvtár Keszthelyen volt Festetics György tulajdonában. Az általa alapítottt Georgikon mellé létesítette a bibliotékát.
A korszak könyvkereskedelmét a német árusítók uralták. 1749-ben Pesten a mai Rákóczi téren nyitotta meg üzletét Mauss Gellért, majd Weigand és Köpf nyitott boltot. Mária Terézia uralkodása idején, 1772-ben szabályozták a könyvkereskedelmet az Ordo pro bibliopolis in Hungaria stabiliter manetibus (Rendelet a Magyarországon állandóan működő könyvkereskedők érdekében) című rendeletével. Ez előírta, hogy "aki magát könyvkereskedésre szánja, azt előbb kellőképpen tanulja meg". A képzési időt 6 évben határozta meg. Tudását valamelyik egyetemen le kellett ellenőrizni és csak ezután működhetett önállóan. Kimondta, hogy a könyvkereskedő bármilyen könyvet árulhat a tiltottakon kívül. A nyomdászokat és a könyvkötőket felszólította, hogy "tartózkodjanak minden ilynemű kereskedéstől, kivéve amire eddig is jogosultak voltak". A rendelet elhatárolta egymástól a könyvárust és az antikváriust. Védte a szerzői és kiadói jogot.
Felhasznált irodalom:
A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Az államalapítástól 1849-ig. (szerk.: Kovács Máté), Gondolat Kiadó, Bp., 1963
Csapodi Csaba - Tóth András - Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Gondolat Kiadó, Bp., 1987.
Galli Katalin: A könyv története II. 1500-tól a 20. század közepéig, Hatágú Síp Alapítvány, Bp., 2005.
Gazda István: Magyar tudománytörténet, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2000.
Gradvohl Edina - Jászberényi József: Európai művelődéstörténet, L' Harmattan - Zsigmond Király Főiskola, Bp., 2007
Dr. Győriványi Sándor: A szakképzés története Magyarországon, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2000.
Hársfalvi Péter: Magyarország története a kései feudalizmus századaiban (1526-1790), Tankönyvkiadó, Bp., 1988.
Kriston Pál: A történetírás története, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.
Magyar művelődéstörténet (szerk.: Kósa László), Osiris Kiadó, Bp., 2006
Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák I. osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Bp., 1999
Nemeskürty István: Kis magyar művelődéstörténet, Szent István Társulat, Bp., 1992.