A törökkori Magyarország művelődése

A művelődés általános helyzete a korszak folyamán:

A mohácsi vész után nem állt le a magyarországi művelődés és művészi élet. Tovább folytatódott az iskolákban a tanítás, a nagy építkezések sem szüneteltek.

Jelentős romlás csak 1541 után állt be. A három részre szakadt ország elvesztette művelődésének azt a fejlődési lehetőségét, amit egy országban a királyi központ szokott jelenteni. Ilyen körülmények között csodának számít, hogy a szétszaggatott országrészek a kezdeti dermedtségükből magukhoz tudtak térni, s valamiféle titkos csatornákon keresztül egységesen tudták fejleszteni nyelvünket, műveltségünket, szokásainkat. Még Európa vérkeringésébe is be tudtak kapcsolódni, és nem sodródtak el a történelem viharai közepette.

Magyarország egymástól elszakított területeit a reformáció szellemében újjászülető anyanyelv és nemzeti kultúra ölelte egybe, mely átfogó szellemi mozgalommá vált. A reformáció a szétdarabolt országot a nyugati kultúra részévé tette, a hitújító eszmék Erdélyig jutottak el.

A királyi országrészben a Habsburg berendezkedés mellett a magyar rendiségnek szinte a teljes intézményrendszere fennmaradt. A szellemi mozgalmak a főúri udvarokban csoportosultak, amelyek részben pótolták a királyi udvar kisugárzását. A legtöbb főúri udvar külön központ volt a kultúra szempontjából, de mégis valamiféle laza szellemi kapcsolatban összefogták a széthullott ország szellemi erejét.

A hódoltsági terület és az ország többi része átjárható volt egymással, többen utaztak és költöztek a különböző országrészekbe. Különösen a hódoltsági mezővárosok voltak jó helyzetben, mivel ezek a szultáni joghatóság alá tartoztak. Itt jelentős szellemi élet alakulhatott ki: iskolák működtek, költők verseltek, lantosok énekelték meg az elmúlt időszak eseményeit és a reformáció jegyében parázsló hitviták folytak a templomokban. A települések nagyobb eseményeit még a törökök is megtekintették, sőt volt, hogy a hitvitázó felek a török muftit kérték fel döntőbírónak. A falvakban rosszabb volt a helyzet. A defterdárok mellett a régi földbirtokosok tartották rettegésben a parasztokat. A megpróbáltatások elől sokan a mezővárosokba, vagy az ország más területeire költöztek. A falvak kiürültek, hatalmas területek váltak pusztasággá.

Erdélyben rövid időn belül a fejedelem és udvartartása vált egy külön központtá, de Erdély kicsi területe miatt elszigetelt volt, így szellemisége még a virágkorában se tudta az egész ország fejlődését befolyásolni. Báthory István létrehozta a kolozsvári jezsuita egyetemet, amelyet tudatosan Erdély művelődési központjává kívánt tenni. Sajnos a későbbiekben a protestáns fejedelmek alatt megszűnt. Bocskainak nem volt ideje, Báthory Gábort pedig nemigen érdekelte a művelődés. Bethlen Gábor már trónralépésekor konkrét művelődési programmal készült. Újjáépítette és Erdély fővárosává tette Gyulafehérvárt. Bethlen elzárkózott a Nyugaton ekkor már divatos barokk irányzattól, udvarában a késő reneszánsz uralkodott. Bethlen református volt, de tiszteletben tartotta a vallásszabadságot. Tanácsosa a szombatos Péchi Simon volt, emellett támogatta a katolikus Káldi Györgyöt is. A románok számára is kiadatott egy nemzeti nyelvű Bibliát. A művelődés minden szektorát támogatta, könyvtárat, iskolát, nyomdát alapított. Törekedett arra, hogy művelt embereket lehessen látni az országban, ezért külföldi akadémiákra küldte a fiatalokat tanulni.

Az iskolarendszer és a főbb pedagógiai gondolkodók:

A mohácsi vész után az oktatásban ugyanúgy folytatódott minden, mint azelőtt. A változást egyedül az mutatja, hogy megjelentek a protestáns iskolák. Ezek a régi káptalani iskolák helyén működtek. A protestánsok sokat adtak a tömeges iskoláztatásra. Azokban a kis falvakban, ahol nem volt iskola, ott a templom helyiségeiben tartották az órákat. Az ismereteket a melanchtoni módszer szerint oktatták, vagyis alapfokon írás, olvasás, számolás, hittan, latin nyelv és egyházi éneklás szerepelt az órarendben.

A középszintű iskolákban Wittenbergben végzett tanárok  tanítottak. Ők az általános műveltségi tárgyakon kívül bibliai ismereteket, klasszikus latint, görögöt és esetleg héber nyelvet tanítottak. Kiváló iskolák működtek Patakon, Pápán, Debrecenben, Sopronban, Eperjesen, Brassóban, Bártfán, Selmecbányán, Rozsnyón, Lőcsén, Gyulafehérváron és Kolozsvárott.

Legjelentősebb intézményeik a kollégiumok, illetve a líceumok voltak. Ezek a középkori káptalani iskolák hagyományos struktúráit őrizték tovább: egyetlen intézmény fogadta be az alsó, középső, és a felső szint 5-6 évestől a 25-28 éves korú tanulóig. Ezekben a kollégiumokban magas szintű oktató és nevelő tevékenységet fejtettek ki. Főleg teológiát, filozófiát, görög és latin nyelvtant és a klasszikus szerzők főbb műveit oktatták. Az intézmények közül kiemelkedik a debreceni, a sárospataki és a kolozsvári.

A sárospataki kollégium fénykora minden bizonnyal az 1650-es évek első fele. Ekkor tanított itt a neves pedagógus, Johannes Amos Comenius. Ő az egyetemes neveléstörténet legjelentősebb egyénisége, alapelveket rakott le az oktatás számára. Sárospataki tartózkodása alatt dolgozta ki pánszófikus iskolarendszerét. A pataki nyomdában megjelentette az első három osztályának tankönyvét (Vestibulum - előcsarnok, Ianua - ajtó, Arcanum - pitvar). Ezek a könyvek a köznapi latin nyelv tanításán túl a világ jelenségeiről nyújtottak egyre bővülő ismereteket. Két fontos könyve jelent meg Sárospatakon. A Schola ludus a drámajátékot hívja segítségül egyes ismeretkörök elsajátításához, míg az Orbis pictus az első képekkel illusztrált tankönyv volt.

A 17. század nagy jelentőségű protestáns tanárszemélyisége volt Erdélyben Apáczai Csere János, aki a gyulafehérvári, majd a kolozsvári református kollégiumban tanított. Főképpen arra törekedett, hogy a fejedelemség műveltségi-közoktatási viszonyait korszerűsítse. Pedagógiai nézeteire a puritanizmus és Descartes filozófiája gyakorolt nagy hatást. Legismertebb műve a Magyar Encyclopaedia, amelyben a legfőbb tudományok rendszerbe foglalt ismertetését adja magyar nyelven.

A katolikus oktatás a jezsuiták megjelenésével lendült fel igazán hazánkban. Jezsuita tanügyi szakemberek 1599-ben kidolgozták az iskolatörténet első központi tantervet, a Ratio Studiorumot. Ez minden ország jezsuita irányítású iskolájában kötelező érvényű lett, így hazánkban is. A tanterv szintenként külön-külön iskolarendszert hozott létre. Az alsó szintet az önálló, anyanyelven elemi ismereteket-képességeket oktató népiskola képviselte. A középszint két részből állt: 10-16 éves fiúk a gimnáziumban tanultak latin nyelvtant, poétikát, retorikát, klasszikus szerzők műveit és matematikát. A 16-18 évesek az akadémia bölcselettagozatán folytatták tanulmányaikat. Ez is az általános képzést szolgálta, többek között történelmet, földrajzot, matematikát és fizikát oktattak. A felső szintet az akadémiai felső tagozat, az egyetemi jogi, orvosi és teológiai fakultás jelentette.

A katolikusok kiemelkedő tanügyi személyisége volt a királyi országrészben élő Pázmány Péter, jezsuita szerzetes, esztergomi érsek. Nagy terjedelmű prédikációjában részletesen kifejtette a fiúk és a lányok nevelésének alapelveit. Ez volt az első hazai pedagógiai munka hazánkban. Jelentős anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott népiskolák szervezéséhez, megfelelő tanítókkal való ellátásukhoz, jelentős része volt több jezsuita gimnázium és konviktus létesítésében.

Nevéhez fűződik az első hazai egyetem megalapítása, Nagyszombat városában 1635-ben. Ő maga 60.000 forinttal járult hozzá az alapításhoz. Az egyetem kezdetben csak két fakultással működött. A bölcsész volt az alapozó, ennek három éves képzésére épült a hittudományi fakultás. 1667-ben hozták létre a jogi kart. A későbbiekben már Mária Terézia idején bővült ki orvosi fakultással.

Tudományos élet:

Még a mohácsi vész előtt készítette el Werbőczy István jogszabálygyűjteményét, amelyet 1517-ben adott ki Tripartitum címmel. Munkája annyira jól sikerült, hogy egészen 1848-ig a nemesség számára jogforrásul szolgált. Munkáját bemutatta az országgyűlésnek, amely jóváhagyta, de a királyi szentesítés elmaradt. Csak a későbbiekben került be a Corpus Juris Hungarici törvénykönyvbe

Fejlődött a történetírás. Megjelentek a beszámolók a mohácsi csatáról is. Brodarics István részt vett a csatában, emlékiratát Zsigmond lengyel király kérésére írta meg. Az Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről című írása a csata leghitelesebb leírása. Oláh Miklós az egész magyar történetről szeretett volna egy összefoglalást készíteni, azonban csak az őstörténetről és Attila, a hun történetről írt. Zsámboky János orvos és történetíró volt egy személyben. Miksa és Rudolf császárok udvarában működött. Hatalmas könyv-és kéziratgyűjteménye alapján sorra jelentette meg a legfontosabb 15. századi magyar reneszánsz munkák kritikai forráskiadványait.Az ő közreműködésével látott napvilágot Nagyszombatban a Corpus Juris Hungarici első teljes kiadása.  Forgács Ferencet bízta meg Báthory István az egykorú események megírásával. Az Emlékirat Magyarország állapotáról az 1552-1571 közötti eseményeket taglalja, jobbára a háborúkra tér ki benne. Istvánffy Miklós az 1490-1606 közötti idők eseményeit örökítette meg A magyarok történetének 34 könyve című munkájában. Forrásként elsorban a fentebb említett Forgács és Oláh műveit használta, de Bonfinit és Ranzanust is felhasználta. Őt elsősorban a hadi események érdekelték, ezeken túl a diplomáciai akcióknak és az országgyűléseknek jut hely művében. Szamosközy Istvánt saját kora zavaros helyzete sarkallta történetírásra. Főleg Erdély történetével foglalkozott, legismertebb műve az Erdély története 1598-1599, 1603. Bethlen János I. Apafi Mihály felkérésére írt kortörténetet Erdély történetének négy könyve címmel. 

Szenczi Molnár Albert külföldön tanult teológiát. Legjelentősebb műve a latin szótára, melynek magyar-latin része sűrgős hiányt pótolt, mivel előtte csak latin-magyar szógyűjtemény jelent meg.

Az orvostudomány jeles alakja Pápai Páriz Ferenc. Külföldön tanult bölcsészetet és orvostudományt. Hazatérése után a nagyenyedi kollégiumban tanított. Felfigyelt a tehetséges fiatalokra is, számukra ösztöndíjat szerzett, hogy külföldön tanulhassanak. Sokat foglalkozott a lelki és a testi bajok összefüggéseivel. E témakörben több könyvet is írt. A Pax corporis azaz az emberi Testnek belső Nyavajáinak okairól és a Pax animae, amely a lélek betegségeiről szól. Élete fő művének a latin-magyar szótárát tartotta, ennek a magyar-latin része a Szenczi Molnár-féle szótár javított kiadása volt.

Képzőművészetek:

Az állandóan háborúban álló országban nem sok értelme volt építkezni, viszont a békésebb területeken viszont külföldi építészek dolgoztak, így nem alakultak ki jelentősebb magyarországi műhelyek.

A jezsuiták magyarországi megerősödését a barokk stílusban megépült katolikus templomok, iskolák, rendházak, kollégiumok épületei tükrözik.A legszebb az 1629-37 között  olasz tervek alapján épült nagyszombati jezsuita templom. Ugyancsak olasz barokk stílus jellemzi a győri Szent Ignác templomot és a soproni Szent György templomot. A magyar főurak ízlésvilága még kicsit megkésett, kastélyaik, udvarházaik síremlékeik még pár évtizedig késő reneszánsz stílusban épültek. A magyarországi protestáns templomokban ekkoriban terjedtek el a festett, fakazettás mennyezetek. Ez főleg a háborúkban tönkrement templomok újjáépítésénél lett divatos, mivel olcsó volt.

A festők kevesen voltak és egy sem Magyarországon dolgozott. Privigyei János Angliában majd Spanyolországban, Spillenberger János Velencében, Münchenben és Bécsben és Bogdány Jakab Drezdában alkotott.

Irodalom:

A korszakban kettéválik az irodalom, vallásos és világi irodalomra. A vallásos irodalmon belül találjuk a bibliafordításokat és a hitvitázó drámákat. A bibliafordítások közül elsőként Sylvester János adja ki az Újtestamentumot. A teljes református Bibliát Károli Gáspár fordította le, amelyet Vizsolyi Bibliának neveznek. 1590-ben jelent meg. A példányszám 700-800 körül lehetett. Nemcsak teológiai szempontból volt jelentõs, hanem az egységes magyar nyelvtan kialakításában is szerepet játszott. A katolikusok sem maradtak sokáig magyar nyelvű Biblia nélkül, 1626-ban Káldi György által megjelent az első magyar nyelvű katolikus Biblia.

A hitvitázó dráma szórakoztató elemekkel van átszőve. A legjobb példa erre Sztárai Mihály Az igaz papságnak tüköre című műve, amely a reformáció elveinek népszerűsítése mellett humoros hangvételű olvasmány is. Az antitrinitáriusok közül kiemelkedik Válaszuti György Debreceni disputa című műve, amely Mélius Juhász Péter ellen szólt. A legnagyobb magyar katolikus hitvitázó Pázmány Péter volt. Félelmetes tekintélyt szerzett a protestánsokat támadó nagyszámú vitairatával. Ezekben a polémiákban a szatíra, a gúny és a humor stíluseszközei gyakran összekapcsolódnak személyes sértegetésekkel is. Legelsõ ilyen vitairata: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére. A legszellemesebb, ellenfelének képzetlenségét eltúlzó polémikus munkája: Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél. Saját kora nagyszabású hitvédelmi mûvét, az Isteni igazságra vezérlõ kalauzt ígérte a legtöbbre.

A végvárak tövében megjelent egy új műfaj, a históriás ének, amely kortárs történeteket, a törökök elleni hősi harcokat is megénekelte. A legjelentősebb vándor énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén volt. Ő 1541-ig Török Bálint lantos deákja volt, majd az egész országot bejárta, gyűjtötte a törökellenes harcok epizódjait, s históriás énekeinek sorában mutatta be a végvári harcok hőseit (Kapitány György bajviadalja, Szegedi veszedelem, Eger vár viadaljáról való ének, Az vég Temesvárban Losonczi István haláláról, Enyingi Török János vitézségéről, Budai Ali pasa históriája, A szalkai mezőn való viadalról, stb.). Tinódi megjelenése mindenhol eseményszámba ment, előadása tudósított, lelkesített, követésre méltó példaképeket állított a hódító hatalommal élethalálharcot vívó magyar hallgatóság elé, műveinek gyűjteményes kiadása (Krónika, 1554) pedig az utókor számára is reprodukálhatóvá tette szöveges-zenés alkotásait. Ugyancsak vándorénekes volt Ilosvai Selymes Péter, aki elsőként dolgozta fel Toldi Miklós történetét.

A továbbélő humanista műveltség jelentkezik Bornemisza Péter munkáiban. Költő, drámaíró, prédikátor és nyomdász volt egy személyben. A Siralmas énnéköm kezdetű vers személyes hangvételű lírája a költő hazafiasságát tárja elénk, míg Szophoklész Elektrájának fordítása a Magyar Elektra szinte önálló mű, mivel az eseményeket szabadon kezelve, az ókori történetet a magyarországi viszonyokra vetítve írta meg.

A 16. század legkiemelkedőbb költője Balassi Bálint. A magyar reneszánsz irodalom legnagyobb eredményei a szerelmi lírától a drámáig az õ költészetében sûrûsödtek össze.  Latin, olasz, német, horvát és lengyel nyelven egyaránt beszélt. A középkor óta öröklődő sablonos poétikai formákat, a nyugati-európai lovagi líra motívumait öntörvényűen újjáalkotta, s ezzel a magyar nyelvű szerelmi líra első klasszikusává vált. Losonczy Annához fűződő Júlia-ciklusa (Hogy Júliára talála, így köszöne neki) valamint a később keletkezett Célia-ciklus (Kiben az kesergő Céliárul ír) egyaránt a tudatosan megkomponált lírai önéletrajz példája. A magyar nyelvű, szerelmi tárgyú udvari dráma megteremtése is az ő nevéhez fűződik, a Szép magyar komédia a Júlia-szerelem témaköréből nőtt ki. Szerelmi lírájában látszik, hogy Balassi a szerelmet az élet egyik legfőbb értékének tekintette. Újat hozott a magyar nyelvű vallásos lírában is. Ezekben a reneszánsz korra jellemző lelkiismereti dilemmákat s az önértékére ébredt ember transzcendenciaélményét fogalmazta meg magas költői színvonalon. Kései vallásos verseit feszes szerkesztésmód és az isteni kegyelem keresésének metafizikus jellege határozta meg (Adj már csendességet, Három himnusz a Szentháromságról, Mint az szomjú szarvas).

Balassi tanítványa volt Rimay János. Az állhatatosság legfőbb erényként jelent meg értékrendjében. Ő volt az első, aki magyar nyelvű versben is megfogalmazta a török hódítástól szenvedő Hungaria allegorikus panaszát, amely a későbbi hazafias-politikai költészet gyakori témája lett. Balassihoz hasonlóan ő is nagyra értékelte a vitézi erényeket, de a kiábrándultság és a reményvesztettség hangjait is mesgszólaltatta. Az ő költészetében jelennek meg először a manierizmusra jellemző bizarr szóképek, emblémák, olykor rejtvényszerű metaforák, így formakultusza ls virtuóz verselési technikája révén ő lett a magyar kései reneszánsz poézis reprezentásává.

A 17. század második felének legnépszerűbb írója Gyöngyösi István. Az udvari-nemesi kultúra keretei között bontakozott ki költészete, amely egészen a 18. század végéig nagy hatással volt a magyar irodalmi közízlés alakulására. Előkelő főúri kortársainak szerelmi történeteit, házasságait írta meg. Fő műve a Márssal társalkodó Murányi Vénusz (1664), melyben megénekelte Széchy Mária és Wesselényi Ferenc kalandos házasságának történetét.

A magyarországi barokk műveltségnek minden szempontból kiemelkedő képviselője Zrínyi Miklós, aki hadvezérként, politikusként és íróként egyaránt maradandót alkotott. Írói munkássága összegezte mindazt, amit a 17. század közepére Magyarországon az udvari kultúra, politikai és katonai műveltség, történetírás és államelmélet, poétika és retorika, etika és teológia fel tudott mutatni. Legismertebb műve a Szigeti veszedelem, melyben Szigetvár 1566-os ostromát és dédapja hősies küzdelmét mutatja be 1566 sorban. Jelentősebb művei még: Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy, Adriai tengernek Syrenaia, Mátyás király életéről való elmélkedések és Az török áfium ellen való orvosság.

Zenei élet:

A 16. század zenei életének kiemelkedő tehetsége Bakfark Bálint. Lantművész és zeneszerző volt egy személyben. Bejárta Európát, ahol lantművészetét a legnagyobbak is elismerték. 1568-ban visszatért Erdélybe, ahol János Zsigmondtól birtokokat kapott művészetének elismeréseként. A fejedelem halála után Padovába került, ahol a pestisjárvány áldozata lett.

A 17. században a főűri rezidenciákon megjelent a finomabb udvari muzsika. Az egy szál lanttal a várúr elé álló énekmondó helyett kis zenei kompánia alakult, és a dallam már líraian szólalt meg. Már megjelent a hegedűs, a cimbalmos, a trombitás, a sípos, a dobos, a hárfás és a dudás alakja. A különböző főúri kastélyokban ők állandó alkalmazottak lettek, és kisebb csapatuk elkísérte urukat a csatákba is. A főúri zenei élet szép példáját láthatjuk Esterházy Pál kismartoni kastélyában, ahol európai színvonalú zenekar szolgáltatta a talpalávalót. Maga a herceg a kor legjelentősebb zeneszerzőjének számít. Legismertebb műve a Harmonia Caelestis című nagyszabású egyházzenei kompozíció.

Könyvkultúra:

A magyarországi nyomdászat hosszú idő után 1535 után bontakozik ki újra. A nyomdászok nagy része városi polgár, aki meg tud élni a foglalkozásából. Többségük protestáns, emiatt sokuk menekül városról városra, ők a vándornyomdászok. 1535-ben alapít nyomdát Brassóban a német anyanyelvű Honterus János. Magyar nyelvű munkákat nem adott ki. Sylvester János Nádasdy Tamás segítségével alapított nyomdát Sárvárújszigeten. Legjelentősebb munkái a Latin-magyar grammatika (1539) és az Új Testamentum magyar fordítása (1541). Huszár Gál Magyaróvárott, Debrecenben és Komjátiban működött. Debrecenben ő jelentette meg Melius Juhász Péter kiadványait. A német anyanyelvű Heltai Gáspár Hofgreff Györggyel együtt Kolozsvárott alapított nyomdát. A nyomdászat mellett ír is, vallását gyakran váltogatja. Legjelentősebb kiadványai: Mózes öt könyvének magyar fordítása, Tinódi Chronikája és Aesopus Száz fabulájának fordítása. Halála után felesége vezette a nyomdát, ahol 1578-ban jelent meg Melius Herbáriuma. A lengyel származású Manskovit Bálintnak sokat köszönhet az utókor, az ő nyomdájában jelent meg a Károli Gáspár által fordított Biblia Vizsolyban. A protestáns nyomdászok közül Hofhalter Rafael vándorolta be a legnagyobb utat. Először Lengyelországból Bécsbe menekült, majd megfordult Debrecenben, Nagyváradon és Gyulafehérvárott. Nála jelent meg Werbőczy Tripartitumjának a magyar fordítása, emellett sok tudományos és szépirodalmi könyvet adott ki.

A katolikus nyomdák közül egyedül a nagyszombati emelkedik ki. 1577-ben alapította Telegdi Miklós, miután megvásárolta a jezsuiták bécsi nyomdaberendezését. Ő maga nem értett a nyomdászathoz, de jól képzett tipográfusokat alkalmazott, Pécsi Lukács és Otmár Bálint voltak a legnevesebbek. Itt jelentek meg magyar nyelven Telegdi teológiai munkái és Bornemiszával folytatott hitvitázó iratai. A bécsi udvarnak jogi kiadványokat készítettek. 1600-1635 között Pázmány ideiglenesen Pozsonyba telepíti a nyomdát, ahol az általa írt Kalauz és a Káldi György fordította katolikus Biblia jelent meg. A nagyszombati egyetem megalapítása után Pázmány hozzákapcsolja a nyomdát az egyetemhez. Az elkövetkező százdokban az Egyetemi Nyomda lesz e legjobban felszerelt nyomdaüzem az országban.

A 17. század legjelentősebb nyomdásza Misztótfalusi Kis Miklós. Hollandiában tanulta ki a nyomdászmesterséget, ahol annyira jól megtanulta a szakmát, hogy övé volt a legszebb betűmetszés Amszterdamban. Számos külföldi megrendelője akadt. Neki egy célja volt: a Biblia kinyomtatása. Miután ezzel végzett, hazaindult. Kolozsváron a református püspök rábízta az ottani nyomdát, amely 1694-ben kezdte meg működését. Kiadványai kiemelkedtek a korabeli nyomdák munkái közül. Sok irigye akadt, ráadásul nem tudta megállni, hogy ne javítson bele a kéziratokba. Emiatt sokan támadták. A megaláztatások kiváltja belőle az Apologia Bibliorum megírását, ezután még jobban támadták. Tovább rontotta a helyzetet a Maga személyének, életének és kölönös tselekedeteinek Mentsége című műve. Ezután lelki beteg lett és nemsokára meghalt a 17. század legjelentősebb nyomdásza.

A könyvtárak a török dúlás után főleg az északi, nyugati és keleti országrészben maradtak fenn. A reformáció gyors terjedése hozzájárult a hit szemében ellenszenvessé vált középkori könyvanyag pusztulásához. Jelentős könyvtárakat alapítottak a reformáció szellemében Nagyszebenben, Brassóban és Debrecenben. Ezek a künyvtárak megteltek a reformáció irodalmával. A protestáns lelkészek saját könyvtárakat hoztak létre, amelynek legnagyobb szorgalmazója Geleji Katona István, a gyulafehérvári iskola rektora volt. Az ellenreformáció legjelentősebb könyvtárai Egerben és Nagyszombatban voltak. A két legjelentősebb katolikus könyvgyűjtőnek Telegdi Miklós és Zrínyi Miklós számított. Telegdi könyvtárában a hagyatéki leltár tanúságai szerint 272 tétel szerepelt. Ezen Zrínyi könyvtára is túltett, a leltár 424 tételt számlált össze.

Az erdélyi fejedelmek közül kiemelkedik Bethlen Gábor. Ő építette ki a fejedelmi könyvtárat. Annyira szeretett olvasni, hogy útjaira mindig külön kocsival vitték a számára legkedvesebb könyveket. Hatalmas gyűjteményéből összesen 9 menekült meg, amikor 1658-ban török és tatár hadak feldúlták Gyulafehérvárt.

Felhasznált irodalom:

Csapodi Csaba - Tóth András - Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Gondolat Kiadó, Bp., 1987.

Galli Katalin: A könyv története II. 1500-tól a 20. század közepéig, Hatágú Síp Alapítvány, Bp., 2005

Kriston Pál: A történetírás története, Tankönyvkiadó Vállalat, Bp., 1991.

Magyar művelődéstörténet (szerk.: Kósa László), Osiris Kiadó, Bp., 2006.

Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe, Osiris Kiadó, Bp., 2005.

dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák I. osztálya számára. Kronika Nova Kiadó, Bp., 1999.

Nagy György: Magyarország apróbetűs története a honfoglalástól napjainkig, Kossuth Kiadó, Bp., 2010.

Tevan Andor: A könyv évezredes útja, Gondolat Kiadó, Bp., 1973.