Dr. Csernus Imre: Egy életed van. Jaffa Kiadó, 2019.

„Én tényleg egyformán szeretem az évnek minden egyes időszakát, valamennyi évszakban egyformán meglátom a szépet”

Csernus doktor egy január reggelen észrevett az állkapcsán egy oda nem illő dolgot és ezután elgondolkodott az életen. Ő maga nem jajveszékelt, hogy halálos beteg, hanem élte tovább folytatta tovább a mindennapokat. Ez alapján született ez a kötet is, amely az év tizenkét hónapjára hozott egy-egy odaillő szokást, bölcsességet és összevetette a 21. századi ember szokásaival.

Alaptézise az, hogy a ma embere mindig csak a rosszat veszi észre az évszakok váltakozásában és a mindennapi életben. Nem mosolyog és nem törekszik arra, hogy tudatosan élje az életét, rabjai a szokásainak és nem fogadja el a természet törvényeit és a másik embert sem. Az olvasottakon mi is elgondolkodhatunk, mit csináltuk eddig az életben rosszul és meg kell gondolnunk, hogy többet kell mosolyogni és legyőzni a félelmeinket. Ő maga azt tanácsolja, vegyük észre a szépet az évszakokban és a való életben is. Hatalmas kritikát kap a modern technológia, kiváltképpen a közösségi média, amely teljesen manipulálja és rabbá teszi az egyént. Az ünnepeknél külön felhívja a figyelmet arra, hogy ne csak ekkor foglalkozzunk embertársainkkal. Külön kiemeli, hogy a karácsony teljesen üzletszerűvé vált és magát az ünnepet szinte nem is éljük meg. Miközben beleás a társadalom lelkébe, az ő életéből és rengeteg példát hoz fel, még színesebbé téve az adott téma kifejtését.

Az elbeszélés maga rendkívül gördülékeny, az ember szinte észre sem veszi és már a könyv végére is ért. A hangnem ugyan kritikus a társadalommal szemben, de nem agresszív módon. A szövegből érezhető, hogy a félelmeiben és szokásaiban raboskodó embert segíteni akarja. Pszichológiai könyv révén számos csontig ható gondolattal találkozhatunk, számomra ezek voltak a legütősebbek:

„Az ajándékozás bizonyos értelemben véve munka, mert csak akkor tudsz valakit megajándékozni, ha elkezdesz rá figyelni. Ha ki akarod találni, a másik minek örülne, akkor abba egy csomó energiát bele kell fektetni, hogy magadat félretedd egy kicsit.”

Óriási teremtőerő a beszéd, a gondolataink kihangosítása, mert megkönnyebbülünk tőle.

„Nem szégyen belefáradni valamibe, és felállni belőle, megfogalmazni azt, hogy tévedtem, hibáztam, elég.”

„Ha elköveted a legnagyobb bűnt, vagyis azt, hogy feladod magad, akkor azért kattog az agyad a „mi lett volna, ha” kérdése körül, mert az alvás valójában mikrohalál, amikor a tudatod kialszik.”

„A legtöbb ember számára a csend azért félelmetes, mert akkor jönnek a démonok.”

Miközben haladunk az oldalakkal, mi is észrevesszük, hogy számos dolgot rosszul csinálunk életünkben. A kötet segít abban, hogy elgondolkodjunk, miben lehetne változtatni, hogy jobban megélhessük azt, ami történik éppen velünk. Elgondolkodtató írás, bátran ajánlható azon olvasóknak, akik a lélek legmélyére szeretnének utazni!