Fiala Borcsa: Lepkebáb. Kolibri Kiadó, 2023. 

„A jó dolgok úgyis megvárnak, a rossz dolgok pedig, akárhogy futunk előlük, mindig beérnek.”

Liza a szokásos, barátnőkkel megtartott heti buborékteázás után hazamegy és hirtelen rosszul lesz. Kinyílik alatta a panelház padlója és elnyeli a mélység. Egy érdekes világban ébred fel, hol teljesen minden más, mint amihez ő eddigi rövid életében hozzászokott…

Fiala Borcsa regénye egy nagyon kedves kis ifjúsági fantasy, amelynek a nagyon izgalmas cselekménye mellett mély mondanivalója is van. Liza tipikus 21. századi kamaszlány, aki a barátnőivel eljár buborékteázni, szülei elváltak, édesanyjával él. Az anya-lánya kapcsolatban láthatjuk azt, hogyan ellenőrzi a gyermekét egy édesanya a Messenger által és amikor Liza egy képzeletbeli világba kerül, átélhetjük, milyen érzés lenne, amikor a ma emberének egy kütyük nélküli világban kellene boldogulnia.

Főhősünk egy nagyon sötét helyre toppan, amelyet az írónő nagyon részletesen elénk tár. A lány ezt a helyet egy másik, vele egykorú társától ismeri meg, amely által mi is betekintést nyerünk ebbe a kegyetlen világba. Rémek és betegségek leselkednek az emberre, Liza pedig nagyon haza szeretne jutni. Ezt segíti egy kezdetben kevésbé rokonszenves hölgy, aki felfogadja hullaszállítónak, ami megedzi a lányt Kiderül, hogy ennek a kezdetben morcos hölgynek igenis érző lelke van és ő mondja a történet során a legelső lényeges gondolatot:

„Kivétel nélkül ugyanolyan sebezhető húskupacok vagyunk mind, te balga teremtés, amit öltöztethetsz puccba, felékszerezheted, agyontupírozhatod, beillatosíthatod gyöngyvirággal, de a lényeg akkor sem változik: mind egy kordón fogjuk végezni, a temető felé tartva.”

Liza a miután a nagyon durva munkáért megkapta a fizetését, elindul a helyre, ahonnan talán hazajuthat, útközben sok kalandot átél, ahol megint bölcs gondolatokkal találkozik. Először az erdőkerülő férfitől hallja a következő bölcsességet

„Attól, hogy lehülyézel, nem leszek hülye. Sem lúzer vagy tökfilkó-. Vagyok, aki vagyok, se több, se kevesebb. Van. akinek ez tetszik, és mindig akad olyan is,. akinek nem. De az az ő dolga, ahhoz nekem semmi közöm, Nem igaz?
Liza bólintott. Végtére is…
– Ráadásul gyakran azok pocskondiázzák az embert, akiknek magukkal van bajuk. Rossz lábbal keltek fel aznap, vagy magukat tartják kevésre, és így próbálnak lehúzni téged is a maguk képzelt szintjére, hátha attól kiegyenlítődik bármi is.”

A kalandos útja során lát egypár lehetséges jövőképet, otthagyják a semmi közepén és egy szigeten még a szerelmet is megismeri. De vajon valamikor hazatér-e? Ez a kötet egyik nagy kérdése.

Maga a történet könnyen megérinti és beszippantja az olvasót, szinte együtt éli azt Lizával. Miközben kalandozunk, észre sem vesszük és már a történet végére értünk. A cselekményt a szép gondolatok mellett olykor ironikus humor is színesíti. A kötet mondanivalója pedig meggyőzi az olvasót, hogy szinte mind emberből vagyunk és nem ítélkezhetünk csak úgy embertársainkon. Emellett tudatosítja bennünk, hogy semmit sem szabad az első nehézségek után feladni:

„Kár lenne eltagadnia a szíve vágyát csak azért, mert elsőre nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte.”

A történet ajánlható bátran kamasz és felnőtt olvasónak egyaránt, kiváló szórakozást nyújt minden korosztály számára!

Sásdi Tamás