Kristin M. Furrier: A kastély rejtélye. Talentum House, 2023.
A két történelem szakos egyetemista és jó barát, Dávid és Eliza éppen egy beadandóhoz akarnak ihletet meríteni, ezért a Tölgypataki kastélyba mennek kirándulni. Elizát a kastélyban valami furcsa érzés keríti hatalmába, mintha valaki beszélne hozzá és arra késztetné, hogy este vissza kell mennie. Nagy nehezen ráveszi Dávidot, hogy este menjenek vissza. Be is lopóznak a kastélyba, aztán egy helyen túl Dávid már nem tud vele menni. Eliza pedig úgy érzi magát, mintha visszacsöppent volna a középkorba, ahol még egy ősével is találkozik…
Kristin M. Furrier ezen regényében egy fiú és lány közötti nagyon erős barátságnak lehetünk tanúi, akiknek a közös szenvedélyük a történelem. Mindketten máshogy vonzódnak a szeretett tudományhoz, a lány eléggé különlegesen, amiről ő maga így vall a regény elején:
„Hihetetlen érzés kerít hatalmába, amikor egy ilyen helyen vagyok! De nem csak ilyenkor, elég, ha egy kastélyt, vagy hasonló, régi dolgot ábrázoló kép kerül a kezembe. Ezektől mindig hevesebben ver a szívem, ami lelket borzongató érzés. Mintha már jártam volna ott, vagy éltem volna akkor, hallom az egykori élet hangjait, érzem a régi illatokat, az anyagok tapintását, mindent! Szinte látom magam előtt, hogyan éltek egykor az emberek. Szinte hallom a ruhák suhogását! Például ha meglátok egy ilyen szobrot – mutatott a sétány irányába –, már-már látom magam előtt a régi embereket. Amennyire csodálatos ez az adottság, pont annyira rémisztő is. Megérint a múlt.. Egyszerűen ott voltam, tudom, hogy ott voltam! Valami ezt súgja! Vajon ez csak képzelődés? Nem tudom”.
Eliza visszacsöppen a középkorba és adva van neki a lehetőség, hogy megváltoztassa a történelmet. A kötet fontos kérdése, hogy ha megkapjuk a lehetőséget, változtathatunk-e a történelem menetén? Van-e jogunk hozzá? És ha úgy döntünk, belevágunk, akkor mi fog ránk várni a mi időnkben? Ezen kérdés mellett kapunk két nagyszerű karaktert, a felelősségteljes Dávidot és a kissé szeleburdi Elizát, akik között megingathatatlan barátság van, mindig segítik egymást, akkor is, ha az egyik nem tartja jó ötletnek a másik gondolatát.
A kisregény szövege rendkívül olvasmányos, annyira bele lehet feledkezni, ebbe a nagyon kedves kalandba, hogy az ember észre sem veszi és már a végére is ért. Az írónő néha visz a főhősök párbeszédébe egy kis pajkos humort és nem hiányozhat a kötet lapjairól az sem, hogy izguljunk kicsit a főhőseinkért. A történetet pedig egy nagyon szép illusztráció alapozza meg számunkra. Ajánlható bárkinek, aki egy nagyon érdekes, könnyed és kedves történetet szeretne a kezébe venni!
Sásdi Tamás
