Stumpf András: Szörényi. Rohan az idő. Trubadúr Könyvek, 2015.

„A sikeres alkotómunka a legjobb antidepresszáns. A pezsgés, pörgés aztán természetszerűleg alábbhagy, s kiderül, hogy bár segít az idő is, a siker lényegében csak csillogó fátylat dob a problémákra, megoldani őket nem tudja.”

A szocializmus időszakának könnyűzenei előadói napjainkban már legendáknak számítanak. Számos ismeretterjesztő munka jelent meg az együttesek történetéről, vagy egy-egy személy életéről. Az István, a király gyermekkorom egyik meghatározó pontja, ennek köszönhetően nagy érdeklődéssel vettem a kezembe Szörényi Levente életrajzát, amelyet a hetvenedik születésnapjára írt meg Stumpf András újságíró.

Az előszóban megtudjuk a kötet keletkezésének a körülményeit és kiderül, hogy lényegében interjúkötet, de kérdések nélkül, az egészet maga Szörényi Levente beszéli el. Kezdésként megismerhetjük a családi körülményeit, majd az iskolai pályafutás kerül vizsgálódás alá. Közben pedig beszippantja a zenélés. Végigkövethetjük, ahogy az Illés tagja lesz testvérével együtt, de az együttes történetéből csak epizódokat villant fel, mondván azt már feldolgozta a szakirodalom. Így is tanúi leszünk a legendás Szörényi – Bródy szerzőpáros összeállásának és annak, ahogyan sikert sikerre halmoznak, majd a közös alkotómunka végének is. Belelátunk a Fonográf történetébe is, és részletesen elénk tárul az István, a király megszületése az ötlettől a szereplők megtalálásán át a királydombi előadásig. Képet kapunk a jubileumi évfordulók előadásairól is. Ugyanúgy behatóan megismerjük a Veled, Uram!, az Attila, Isten kardja és a Kőműves Kelemen keletkezését is.

A zenei sikerek mellett természetesen a magánéletének állomásait is megtudhatjuk, a sikertelen házasságoktól és párkapcsolatoktól kezdve Örs fiának születésén át a nagyobb utazásokig, a vége felé még kitér a sajátos hitvilágára is.

Ugyan nem történelemkönyvet tartunk a kezünkben, mégis e páratlan életút elmesélése közben kapunk egy kis korrajzot is. Felsejlik a Rákosi-korszak és azt is megtudjuk, ő tizenévesként hogyan élte meg 1956-ot, majd a Kádár-korszakból előbukkannak a besúgók és természetesen megjelenik Erdős Péter is. A rendszerváltást követően kiderül, hogy ő voltaképpen egyik oldalnak sem lett igazán tagja. Hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy ő nemzeti érzelmű, attól még megszólja a rossz munkákat akkor is, ha azok a magyarságbniznisz köntösébe vannak csomagolva.

A szerző olvasmányos formában tárja elénk Szörényi elbeszélését, amelyben még a zenész humora is megcsillan. A kötet végén a művésszel kapcsolatos kötetek és újságcikkek kerülnek felsorolásra, majd egy diszkográfia következik az általa szerzett zeneművekről, az Illés és a Fonográf dalairól valamint másoknak írt felvételekről, a legvégén pedig egy nagyon gazdag képmelléklet található.

Kiváló életrajz, amelyben közelebbről megismerhetjük annak a duónak az egyik tagját, amelynek zenéjén generációk nőttek fel.

Sásdi Tamás