Tisza Kata: A semmi megszelídítése. Scolar Kiadó, 2024.

„Szembesülni kell hát a semmivel. Lejátszani a legdurvább jelenetet. Egyértelmű zuhanás, de le kell esni. Hogy mi lesz? Semmi. Ott vár a semmi a padlón, és át kell engedned magadon. Nem lehet azonnal a rosszból jóba érkezni, át kell haladni a semmin, kis lépésekben, átmenetekben, ide-oda dülöngélésekkel. Magunkkal lenni mindeközben.”

Mi történik, miután feldolgoztuk a veszteségeinket? Ürességet érzünk, vagyis beleveszünk a semmibe. Ezzel az állapottal foglalkozik Tisza Kata a legújabb könyvében és egy újabb szempont alapján merülhetünk el a lélek feneketlen gödrében.

Az írónő rövidebb és hosszabb novellákban mutatja be a Semmi állapotát, olykor filozofikus hangnemben, számos gondolkodóra, többek között Kierkegaardra hivatkozva. Ebből a szemszögből vizsgálja meg az emberi kapcsolatokat, így előkerül a kötődés, a szorongás és a félelem is.  Külön hangsúlyozza, hogy hiába vagyunk az üresség állapotában, a trauma nem múlik el nyomtalanul, nem leszünk totál boldogok hirtelen, az az eset ott marad velünk a lelkünk legmélyén egy dobozban és lesz, amikor újra felszínre kerül, de ekkor már tudunk vele élni.

A szerző által megosztott történetekből számomra a Fodrászszék című írás volt az egyik legérdekesebb, hiszen a székben ülve éppen a hajunkat szépíti vagy rövidíti, a fodrász lényegében a Semmiről (ez tényleg más semmi, de talán idekívánkozik) is nagyon jól el tud beszélgetni velünk. A Szabad Európa Jánosa sebészként hiába űz egy elit szakmát, ő testesíti meg a teljes közönyt, ami sajnos társadalmunkra nagyon jellemző.  Az írások közül talán a címadó novella ütötte számomra a legnagyobbat, hisz főképpen történelmi könyvekről íróként az egyik leggusztustalanabb dologgal szembesültem: egy történész bosszúból visszaél a tudásával egy zsidó nővel szemben, aki korábban voltaképpen a kedvese volt.

Ki kell emelni, hogy a szerző gyakorló pszichológusként felhívja a figyelmünket arra, hogy nem jó, ha divatból foglalkozunk önismerettel, mert így semmi értelme nem lesz. Oda is szól azoknak, akik üzleti célból hirdetik a pszichológia legújabb életmódbeli tanácsait.

A pszichológia és a szépirodalom határán mozgó kötetben az írónő gyönyörű, barokkos körmondatokkal, a tőle megszokott szókimondó stílusban (amolyan „tiszakatásan”) vezet minket végig a Semmin. Akik olvastak már tőle, azokat egyből magával ragadja az elbeszélésmódja és csak azt veszik észre, hogy a végére értek a könyvnek, pedig nem éppen egy könnyed és vidám témát mutat be számunkra. Szokták mondani, hogy a semmi nem van, hanem nincs, most Tisza Kata bebizonyította az ellenkezőjét.

Sásdi Tamás