Horn György - Nádori Gergely: Az ebihalak pártján. Az alternatív pedagógia útjain. Magvető Könyvkiadó, 2024.

„Ebből a több hónapos interjúból is ki kellett derülnie (meg különben is ismersz): az iskola nekem nem munkahely, hanem az életem színtere.”

Pedagógia szakos tanulmányaim alatt a reformpedagógiai irányzatok tanulmányozásakor figyeltem fel az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumra, amely az adott tanegység legérdekesebb témája volt, később hospitáláson is voltam az intézményben az alternatív iskolai gyakorlat által. Másfél évtizeddel a látogatás után jelent meg a Tények és Tanúk sorozatban az iskola alapítójával és pedagógiai vezetőjével egy interjúkötet, amelynél úgy éreztem, hogy ez számomra kötelező olvasmány.

Nádori Gergely az előszóban összefoglalja az AKG lényegét, majd következik a könyv kétharmad részét kitevő beszélgetés három fejezetre bontva Horn Györggyel. Ebben először megismerjük a családi körülményeit és a gyerekkorát, amelynek fontos pontja az 1956-os forradalom, ahol majdnem kivégezték az édesapját a rendszer szemében ellenforradalmi tevékenysége miatt. A korszak legtöbb családjához hasonlóan ez az esemény az elhallgatott családi traumák közé került, erről évtizedekkel később értesült csak. Elbeszélése alapján egy magának való gyermek képe rajzolódik ki előttünk, miközben megismerjük a tanulmányait, a gimnázium elvégzése után a Közgázra került, ahol részletesen bevezet minket a korabeli képzésbe és az egyetemi életbe, szóba kerül a Studium Generáléban és a Rajk László Szakkollégiumban folytatott tevékenység, és tanúi lehetünk, ahogyan megismerkedik a feleségével, Lizával. Az egyetem elvégzését és közgazdász tanárrá válását érdekes módon vezeti fel számunkra:

„Az egyetem végén volt a gyakorló tanításod?

Dehogyis! Én vagyok az a gyakorló tanár, aki nem gyakorolt, sőt még esküt se tett, pedig az akkoriban kötelező volt.”

Innen végigkísérjük tanári pályakezdését az I. István középiskolában, majd következik az igazgatói kinevezése a Rákócziban és utána jutunk el az AKG alapításához. Itt szembesülünk a kezdeti nehézségekkel, majd olvashatunk a névadásról, arról, hogyan alakult ki az iskola rendszere az epochákkal, csibékkel, patrónusokkal és kisiskolákkal együtt. Beleláthatunk abba, hogyan gondolta ki a tantervet és menet közben, alkotói szabadság alatt miképpen módosította azt, miközben a lényeg nem változott sose:

„az autonóm önigazgató iskola, és az, hogy a gyerek nem az életre készül, hanem él – ez a két kiindulópont volt, olyan axióma, amit egyszer sem engedtem el.”

 Egy-két érdekes sztorit is megoszt velünk a kezdetekről, a táborokról és pár konfliktusról. Beszél még az oktatáspolitikában való részvételéről és a gyermekeiről is. A 278 oldal hosszú interjút újságcikkek követik, amelynek középpontjában Horn György és az AKG áll, végül részleteket olvashatunk az iskola pedagógiai programjából.

Maga a beszélgetés leirata gördülékeny, amit megfűszerez Horn György olykor fanyar humora. Ugyan párszor ismétli ugyanazt a gondolatot, mégsem válik unalmassá a törzsszöveg. Általa egy ma is létező, alternatív pedagógiai elvek szerint működő intézményt ismerhetünk meg és olvasás közben elképzelhetjük, milyen lenne ide járni diákként. A végén egy nagyon gazdag képanyag található, amely vizuálisan is közelebb hozza hozzánk az iskolát és pedagógiai vezetőjét.

A kötet ajánlható bárkinek, aki egy különleges oktatási intézményt és annak vezetőjét szeretné megismerni.

Sásdi Tamás