Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai I-II. Kiss József Könyvkiadó, 2006.

„A könyvkiadó a nemzet legbecsesebb, legnagyobb és örök értékeinek gondozója, kezelője és fejlesztője.”

Mindig érdekes, amikor a saját szakmánk történetről olvasunk. Jómagam régóta érdeklődöm a könyv története iránt, mindkét főiskolai szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Mindkettőhöz felhasználtam Révay Mór János visszaemlékezéseit, amely a könyvkiadás-és kereskedelem 19. századi aranykorába kalauzol el minket.

Az előszó közvetlenül a magyar történelem két nagy vihara, a vesztes első világháború és a proletárdiktatúra rémes 133 napja után íródott, így átérezhetjük a szerző elkeseredettségét a korabeli helyzet miatt. Azonban a rövid bevezető után egy kisebb időutazást teszünk meg és a kiegyezés előtti időszakban találjuk magunkat, ahol az eredetileg eperjesi származású Révai Leó és Sámuel könyvkereskedést alapítanak Pesten. Azonban hiába fogalmaznak meg nagy célokat, a bolt nem akar beindulni és ekkor lép színre Révay Mór János, aki a lipcsei tanulmányút után áll be a kereskedésbe. Nem is akárhogyan kezd, egyből egy nagyágyút akar leszerződtetni, ezáltal átélhetjük mi is az első találkozását Jókai Mórral, akit végül sikerült megnyernie egy kezdődő sorozathoz, amellyel a külföldi ponyvairodalmat próbálták kiszorítani az országból. A nagy leigazolás után láthatjuk, hogyan válik nagyvállalattá a cég, végigkövethetjük olyan nagy sorozatok megszületését és terjesztését, mint a Pallas Nagy Lexikona, Jókai nemzeti díszkiadása az 50. évfordulóra, a Klasszikus Regénytár vagy a Nagy Képes Világtörténet. A nagyobb sorozatok mellett részletesen megismerhetjük a viszonyát azokkal az írókkal, akik a kiadónál jelentek meg, különös tekintettel Jókaira és Mikszáthra. Külön érdekesség Rudolf herceg sorozata, amelyben átélhetjük a fiatalon elhunyt trónörökös tragédiáját és ennek hatását a sorozatra. A kötet végén pedig végigkövethetjük, hogyan működött a háború kitörésekor már nagyüzemben működő kiadó az első világégés és a proletárdiktatúra alatt.

A kiadó és Révay Mór János személyes története mellett példát kapunk arról, hogyan kell viselkednie egy könyvesbolti eladónak, vagy mi van akkor, ha nincs éppen készleten a vásárló által keresett könyv:

„A mai nemzedékre nézve is tanulságos, mert még mindig megáll az, amit Révai Sámuel 1870-ben, a könyvkereskedők vevőinek kiszolgálására vonatkozólag irt: minden egyes embert, aki bebotlik üzletünkbe, ugy kell kiszolgálni, hogy állandó vevője maradjon az üzletnek, szigoruan kell ügyelni arra, hogy kivánságát megértsék és teljesitsék, minden figyelmünket a vevők kielégitésére kell koncentrálnunk, levélbeli rendeléseiket a legnagyobb gyorsasággal kell elintéznünk, mert csak igy fogjuk őket vállalatunkhoz állandóan hozzákapcsolni, hűséges barátunkká tenni.”

„Édesatyám ezt a „nincsen” szót kitiltotta és számüzte a boltjából, még akkor sem volt szabad ezt a szót kiejteni, ha tényleg nem volt készleten a kivánt könyv, ha egyáltalában meg sem lehetett szerezni. Akkor is azt kellett mondani a kérdezősködőnek, hogy megvolt, elfogyott, de pár nap mulva ujra itt lesz, vagy tessék várni, behozatjuk, vagy megrendeljük, elküldjük, előjegyezzük, mindent lehetett igérni, magyarázni, kilátásba helyezni, csak azt nem volt szabad mondani, hogy „nincsen”.”

A kötet szövege szépirodalmi igényű, a szerző nagyon szép mondatokban mutatja be szeretett szakmáját, ami a könyvtörténet iránt érdeklődő olvasót könnyen beszippanthatja és régies nyelvezete miatt is igazi unikumnak számít. Bátran ajánlható azoknak, akik egykorú forrást szeretnének olvasni a dualizmus időszakának művelődéséről, vagy érdeklődnek a könyv históriája iránt!

Sásdi Tamás