Lichter Péter: A VHS gyermekei. A kilencvenes évek meghatározó filmélményei. 16:9 Könyvműhely - Prae Kiadó, 2024.
„[…] a VHS olyan volt, mint a Beatles: üstökösként robbant be a popkultúrába, néhány évig el sem lehetett képzelni nélküle az életet, majd olyan hirtelenséggel tűnt el, hogy kettőt pislogtunk és máris nosztalgiától bepárásodott szemekkel beszéltünk róla.”
Tizenéves koromban nagy filmrajongó voltam, számos filmet felvettem videókazettára. A felsőoktatási felvételikor megfordult a fejemben a filmtörténet szak, de helyette a könyvek között kötöttem ki. A filmek szeretete megmaradt, amelyeket most már teljesen más formában nézek. Lichter Péter könyvét nagy érdeklődéssel vettem a kezembe, hiszen a velem egykorú szerző arról az időszakról ír, amelyben jómagam is videokultúra rendszeres fogyasztójává váltam.
A személyes bevezetőt követően három szálon indul el a téma feldolgozása, két blokkot a szerző saját gondolatai tartalmaznak, míg a harmadikban egy-egy ismertebb filmes vagy irodalmi képviselő gondolatait ismerhetjük meg ugyanazon körkérdések alapján. Lichter először minden évből kiválaszt egy-egy filmet, bemutatja azok főbb jellegzetességeit és megosztja a saját élményeit ezekkel kapcsolatban. Olyan ismert remekművek kerülnek így terítékre, mint a Reszkessetek, betörők!, a Batman visszatér, A szökevény, a Léon, a profi vagy a Szemtől szemben. Az általa vezetett másik szálon először bemutatja az évtized jellegzetességeit, szőrmentén érintve a korabeli közéletet. Ismerteti az időszak főbb filmes műfajait, ezáltal terítékre kerülnek az akciófilmek, a thrillerek, a katasztrófafilmek és a horrorok. Külön fejezet szól magáról a VHS jellegzetességeiről és itt érezhetjük át igazán, hogy mennyire megváltoztatta a filmnézési szokásokat ez a fekete tégla. Az évtized áttekintéséből nem hiányozhatnak a főbb filmsztárok, bár jobban csak a férfi színészekre tér ki. Szól a számítógépes effektusok hatásairól és csoportokba szedve mutatja be független filmrendezők munkásságát, de kitér a hollywoodi nagykutyák alkotásaira is. Jómagam a tartalomból kicsit hiányoltam a vígjátékokat, illetve a korszak női szexszimbólumai is megértek volna egy fejezetet.
A körkérdésekre adott válaszokból árad a kilencvenes évek hangulata. A filmek mellett szóba kerülnek már nem létező mozik és az utolsó kérdésre adott válaszokból tükröződik, hogy régen tényleg minden jobb volt.
A szerző vegyíti a szubjektív visszaemlékezés és a tudományos ismeretterjesztő munka műfaját. Elbeszélésmódjában egyszerre próbál humoros és tudományos lenni, ami jót tesz az olvasmányélménynek. Többsoros barokkos körmondatait akár Pokol Béla is megirigyelhetné, azonban ezek sokkal jobban érthetőek és élvezhetőek, mint a politológus szövegei. Számomra igazi nosztalgiaélményt adott ez a kötet, hisz szinte benne volt az, amit tizenévesen odavoltam. Ugyan a szöveg szedése hagy némi kívánnivalót maga után, ezt elfeledteti velünk a téma érdekessége. A fejezetek között egy-egy fekete-fehér kép is emlékeztet minket egy letűnt korra, amiben felnőttünk és a jelenben azt érezzük, hogy a mai fiatalok már nem fogják megtudni milyen felvenni a tévéből egy olyan filmet, amire éveket vártunk, hogy leadják. Hisz már itt vannak a streamingszolgáltatók, ahol mindent meg lehet egyből nézni.
A könyv főleg a mai harmincas-negyvenes-ötvenes korosztálynak ajánlott, akikben különös érzéseket válthat ki egy-egy film felidézése, de a fiatalabbak is elővehetik, ha meg szeretnék ismerni, hogy milyenek voltak a filmezési szokások a születésüket megelőző időszakban.
Sásdi Tamás
